Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Juhász István: Délerdélyi iskoláink és a románság
Délerdélyi iskoláink és a románság 687 MIKOR VÉGIGTEKINTÜNK megtámadott délerdélyi középiskoláink, kollégiumaink során, tudjuk azt, hogy nem egyedül vívják súlyos harcukat. Népiskoláink ugyanilyen helyzetben, a románság negyedszázada tartó és egyre erősödő támadásai közepette próbálják betölteni hivatásukat. Az intézmények mögött pedig ott él és küzd Délerdély félmilliónyi magyarsága, falusi és városi családok egyre nehezülő gondok között, egyre fenyegetettebb életben. A megtámadott iskolák kérdése felveti ma a délerdélyi magyarság minden problémáját s e kérdésekkel szembe kell néznie az egész magyarság minden felelős vezetőjének, de magának az egész nemzetnek is. A megoldás útjai és módjai nem tartoznak mireánk, de hangsúlyoznunk kell, hogy csak egy megoldás van; az, amely a délerdélyi magyar életnek nem egyik vagy másik oldalán teremt kompromisszumos életlehetőséget, hanem gyökeres fordulattal min- deniket megoldáshoz segíti. A délerdélyi iskolakérdésnek azonban van mondanivalója nemcsak a magyarság, hanem a románság felé is. Délerdély magyar iskolái s a délerdélyi magyar iskolákat létrehozó magyar szellem a múltban és a közelmúltban is testvéri támogatást n5nijtott az erdél5Ú román iskolázásnak és művelődésnek. Nem érdemként emlegetjük, hiszen ez a magyar nemzeti szellemet meghatározó és uralma alatt tartó egyetemes keresztyén szellemből következő természetes szolgálat volt csupán s a hivatáshoz való hűség nem érdem, legfeljebb bizonyságtétel a hivatásban és a szolgálatokban megtestesülő szellem mellett. E bizonyságtevőket el lehet némítani, meg lehet alázni és be lehet zárni, de ha él az a szellem, amely létrehozta és fenntartotta őket, annak hatalma elől nem lehet kitérni és büntetését nem lehet kikerülni. A legújabb intézkedések betetőzik azt a román irányzatot, mely el kíván törölni mindent, ami magyar, még akkor is, ha a magyar forma mögött egyetemes tartalom, örök szellemi hatalom él. E magatartásból következő szellemi és erkölcsi romlásért a jövendő előtt minden felelősség ennek a román irányzatnak a megteremtőit, vezetőit terheli. A magyar kulturális misszió múltbeli sok jószándékú kezdeményezése, a magyar művelődési intézmények kisebbségi áldozatvállalása nem tudott új román szellemet kialakítani, úgy látszik, hogy a történelem sokkal hatalmasabb bizonyságtevőinek keU eljönniök, hogy megvalósíthassák a román nép olyan átnevelését, amelyből felismeri a szellem örök hatalmát és sérthetetlen jogait. JUHÁSZ ISTVÁN
