Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Juhász István: Délerdélyi iskoláink és a románság
686 Juhász István egyházkerületi közgyűléstől, hogy vegye át az iskolák közül a kereskedelmi fenntartásának terhét s gondoskodjék számára felelő telekről és épületről. Az egyházkerület azonban, amúgyis nehéz helyzetében, nem tudott e kérésnek eleget tenni. A brassói iskolaalapító gyülekezet azonban nem hátrált meg s önerejéből gondoskodott az új intézményekről. 1927-ben elkészült az elemi iskola új épülete s 1935-ben a püspöki jelentés már arról számolhatott be a kerületi közgyűlésnek, hogy készen áll a kereskedelmi iskola új hajléka is. Ma, amikor pillanatnyilag be van zárva a brassói leányalgimnázium és fiú-felsőkereskedelmi iskola (a leánytagozat a koedukáció megszüntetésével ki sem épülhetett), ez iskolák alapításának és megépítésének hősi munkájára gondolunk és annak a hitünknek adunk kifejezést, hogy ilyen társadalmi erővel szemben végső fokon eredménytelen marad minden külső támadás. Nagyszebenben, a másik nagy szász városban, a római katolikus nőnevelés épített magának erős várat. A régebb óta fennálló német nyelven tanító Orsolya-zárda iskolája mellett a múlt század második felében jött létre a ferencrendi nővérek vezetése alatt álló római katolikus tan- és nevelőintézet. Ennek az intézetnek a történetében mélyen megragadó az a gondviselésszerű vonás, ahogyan felkészült a magyar imalom éveiben a kisebbségi sorsra. Magánkezdeményezésből született, alapítója Batthyány Júlia grófnő, Muntenuovo hercegné s az 1864-i alapítási év óta szüntelen nehézségek között, igazán csak az intézetet s az intézetben taniüó magyar katolikus leányifjúságot szolgáló vezetők, nevelők odaadó bu^ó- ságából, áldozatából és azért vállalt személyi igénytelenségéből, hogy intézetük a legmagasabb szellemi és lelki igényeket is kielégíthesse, született meg e gyönyörű intézet, teljes modem felszereléssel. A román tiralom kezdetén óvoda, elemi iskola, polgári leán5Úskola, felsőkereskedelmi, tanítónőképző és polgári iskolai tanárnőképző intézet működött itt a ferencrendi nővérek vezetése alatt. A polgári iskolai tanámőképző kivételével a többi tagozat meg tudott maradni a román uralom éveiben is, sőt a tagozatok minde- nike megkapta a nyilvánossági jogot. Évente 5—600 tanuló iratkozott be s a Státus-jelentésekben évente visszatérő megjegyzés mutatja helyzetét s azt a Gondviselést, amiről szóltunk: „Hála Istennek az elmúlt években jól felszereltük intézetünket, gyűjteményeinket, kön5Tvtárainkat, mert az újabb évek erre nem adtak volna lehetőséget“. A bécsi döntés után tovább bŐAŰilt a szebeni iskola jelentősége: a nagyenyedi református tanítóképző lett a református és római katolikus tanítóképzés közös otthona, a nagyszebeni ferences zárda pedig a római katolikus növendékek mellett neveli a református tanítónőjelölteket is. A legújabb hírek szerint az intézet egy részét a román katonaság foglalta le s a beszállásolás következtében fellépett járvány miatt a román tanügyi hatóságok elrendelték az egész iskola bezárását.
