Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta 661 a zsidók, úgy szűrődték he Bukovinából Moldvába, Erdélybe és Besszarábiába." (50. old.) „Az ipar és kereskedelem gyakorlása nemcsak a városokban képezte a szászok előjogát. Még a falvakon élő románoknak is megtiltották, hogy valamilyen iparágat űzzenek. így például a XVIIl-ik században a nagyszebeni magisztrátus eltiltotta a falusi románokat attól, hogy új szekeret, vagy akár új kereket is készitsenek. Ilyen munkát csak a szászok végezhettek. A nagyszebeni kerekesek jogot kaptak, hogy kutatásokat végezzenek a román falvakban s elfogják és büntetés végett beszállitsák azokat, akik ellenszegülték a fenti rendelkezésnek. Brassóba csak a szász céhiparosok áltál készített faedényekben lehetett tejet behozni. Egyedül a szász mészárosok vásárolhattak szarvasmarhát a brassói piacon. A románokat csak akkor engedték be, ha a szászok saját szükségletüket már kielégítették.“ (51. old.) „Nem kétséges, hogy ha nem léteztek volna ezek, az idegenek kereskedelmi és ipari fejlődését mind erkölcsi, mind anyagi szempontból elősegítő és a román vállalkozó szellem szabad megnyilvánulását elnyomó kiváltságok, Erdély egész ipari és kereskedelmi élete ma sokkal fejlettebb lenne. Számos román kereskedelmi cég működésének beszüntetését okozta a szász kizárólagosság.“ (52. old.) „A németek, akár a zsidók, kereskedelmi és ipari téren semmivel sem járultak hozzá nevelésünkhöz. Bár elvben megengedték a román ifjaknak, hogy tanoncók lehessenek néhány foglalkozási ágban, ez az engedelem nem érvényesült a gyakorlatban, mert a románokat visszaűzte az eléjük állított sok akadály. Eképen a céhek a szász iparosok és kézművesek monopóliumai maradtak Erdély egész gazdasági életének a kárára.“ (52. old.) A svábokról így ír: „Azokon a területeken, ahol letelepítették őket, tömör román lakosság élt. A svábok betelepítése — a legtermékenyebb földeket kapták — ennék az őslakosságnak a kárára történt. A románok nem kaptak tőlük mezőgazdasági nevelést, amint azt gyakran állítják, tekintve, hogy ott, ahova svábokat telepítettek, az őslakosság teljességgel földtelen, mint például az aradmegyei Gutenbrun községben . . . Vagy a svábok béresei a románok, vagy igen szegényes a gazdaságuk, miután nem rendelkeznek földvagyonnal. A Bánságban gazdag románok csak ott vannak, ahol nem élnek sváb telepesek s így földjeik megmaradtak. Figyelemreméltó, hogy nem létezik sváb falu, amelyet terméketlen földekből álló határ venne körül. így könnyű volt nékik elérni jómódju,k mai színvonalát. Ott viszont, ahol azonosak a munkafeltételek, vagyis a svábok is a románok is ugyanolyan nagyságú és minőségű földterületen gazdálkodnak, a románok, sok helyen, szebb gazdaságokkal rendelkeznek, mint a svábok.“ (53. old.) „Miután a tőke nagyrészt az idegenek kezében van, ezek az idegenek szuverén urak atekintetben, hogy kiket alkalmaznak. Előnyben természetesen azt részesítik, aki közelebb áM hozzájuk. Tekintve, hogy a kisebbségi népi közösségek erőteljesen meg vannak szervezve, ezeknek fiatalsága magától értetődően tökéletes támogatás-
