Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta

660

Miles Tr(tssylvanicus

mán középosztály ölébe. S miután az étvágy evés közben szokott megjönni igazán, román oldalon egyre növekvő ellenszenvvel figyelik a szervezettebben és komolyabb anyagi lehetőséggel cselekvő német tőke terjeszkedését. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a román iskolapolitika továbbra is a román értelmiségiek mesterséges tenyésztésének a szolgálatában áll. Itt van aztán az északerdélyi román értelmiségi menekültek Dél-Erdélyre zúdult áradata, valamint az újabban létesitett tanonciskolák, inasotthonok és román érdekeltségű nagyvállalatok munkásképző intézetei, melyek ezrével ontják a városokba a román munkáselemet. Tudott dolog másrészt, hogy Dél-Erdély ipara és kereskedelme jórészt német kezekben van, a városi életbe bevonuló új román népelem elhelyezése tehát elsősorban a szászok és svábok felé jelent fenyegető kérdőjelet. Végül utalnunk kell arra a közismert tényre, hogy a vagyonféltésből eredő egyke, továbbá a vérfrissülést akadályozó rokonházasságok rendszere alaposan legyöngítette a romániai németség élettani erejét. Román írók és politikusok gyakran hivatkoznak a „román tengertől elöntött német szigetekre.“ Nem kétséges, hogy ez a biológiai fölényérzet is hozzájárul a német pozíciók köré egyre szorosabb gyűrűt vonó igények táplálásához.

A kisebbségellenes román közgondolkodás alaptételeinek ismerete szempontjából tanulságos fellapozni egy erdélyi származású román gazdasági szakember, Iosif Maior „Probléma románizárii economiei nationale“ („A nemzetgazdaság románosításának kérdése“) című 1941 tavaszán megjelent, fölötte jellemző okfejtésű kön3Tvét. I •

Ilyen megállapításokat találunk benne;

„A szászok kiváltságainak a román lakosság magától értetődően semmi hasznát nem látta, ellenkezőleg. A kereskedelmet, amennyire módjukban állott, kivették a románok kezéből . . . vásárhelyeik áltál pedig valósággal monopolizálták az erdélyi kézműipart. Nemcsak a román népelem kereskedelmi és ipari tevékenységének szabad fejlődésére mértek ezáltal csapást, de elszigetelődésük, kizárólagossági törekvésük és szükkeblűségük, ahogyan kiváltságaik fölött őrködtek, csapást mért Erdély egész gazdasági életére. Elszigetelődésük nem csupán az erdélyi románokkal szemben nyilvánult meg, de az ókirálysági románokkal szemben is." (48. old.)

„Téves az a vélemény, mintha a kereskedelmi városokat a szászok alapították volna. Azok, miként Brassó is, már előbb létezték regionális központokként, miután fontos hegyi átjárók mellett, forgalmi útkereszteződéseknél vagy gazdag vidékeken feküdtek . . . Ezek az erdélyi városok nem nyújtottak védelmet és biztonságot a külső beözönlőkkel szemben. Nem teljesítették azt a kötelességüket, hogy megszervezzék és megvédjék a lakosság nagy tömegét ... A „Hiterland" munkájából éltek, de véle csak békeidőkben törődtek." (49. old.)

„A Közép-Európa és Délkelet közti állandó kereskedelmi kapcsolatok az idegen elemek folytonos beszivárgását idézték élő. Bukovinába a németek úgy jöttek, miként a zsidók ... Es akárcsak