Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta

654 Miles Tramsylvanicus élet is felveti e kérdéseket. S hihetetlenül gyorsan, szinte kapásból találja meg a választ rájuk. Hirdeti, hogy a román öntudat seké­lyessége, az ősi hagyományoktól való eltávolodás, a Nagy-Románia határaiban való jóllakott megnyugvás, azaz imperiálista eszmény hiánya és a kisebbségek irányában követett nagylelkű politika okozta a tragédiát. A Vasgárda rémuralmának bizonytalanságok­kal teli légköre egyideig még fékentartja ugyan a tollakat, amikor azonban megindul a keleti háború s a német hadseregbe ékelt román csapatok átlépik előbb a Prut, majd a Dnyeszter vonalát, új esz­mény kezd kibontakozni a könyvkereskedések polcait rohamosan ellepő kiadványokból. Pánrománia ez az eszmény, egy új keleti bi­rodalom álomképe. Könyvek, tanulmányok, tekintélyes folyóiratok fejtegetik a románságnak a trák, dák, római és bizánci örökséghez való jussát, sőt határait is megvonják: a Búg folyótól a Tiszáig, a máramarosi havasoktól a Pindosz hegységig terjedne az a biro­dalom, amely méltó öltözéke lehet a román történelmi szerep-tudat­nak és élettani potenciának. Húsz, sőt huszonkét millió románról beszélnek s hangoztatják, hogy ebben a birodalomban csak egyetlen nemzetnek lehet helye: a románnak. A kisebbségi kérdés többé sem gyakorlati, sem elméleti formában nem érdekelheti a román állam­politikát. Fantasztikus ki- és betelepítési tervek látnak napvilágot. Erdélyt a magyaroktól szeretnék megtisztítani, Bukovinát és Besszarábiát pedig az oroszoktól, ukránoktól és bolgároktól. A ha- társávokat oda telepített román frontharcosokkal népesítenék be. A Bukovinában és Besszarábiában visszaállított román államhatalom első jellemző intézkedése az, hogy megszünteti a tolmácsi intéz­ményt, azzal az indokolással, hogy Románia nemzeti állam s min­denkinek ismernie kell az államnyelvet. A transznisztriai kormány­zóságot, ahol a szláv érzésű és kultúrájú nép-elemre az újkeletű imprializmus alig építhet, az ortodox egyház veszi munkába: köz­vetlenül a harcok megszűnése után több püspökkel eg5Óitt meg­jelenik itt a nagyszebeni ortodox metropolita, megbeszéléseket tart, s áldását adja a foglalásra induló román ortodoxia misszio­náriusaira. Közben napirenden tartják a szerbiai, albániai, bulgáriai és görögországi szórványok kérdését is. Nyílt célozgatások fűtik a N5mgat-Bánság visszaszerzésének a reményét: az lenne a balkáni román terjeszkedés hídja. A figyelem középpontjában mégiscsak Erdély áll. Az erdélyi kérdéssel való agitáció jól kitaposott utakkal rendelkezik. Hagyo­mánya van, közönsége, jól bevált frazeológiája. Hullámain karrie­rek szöktek és szöknek a magasba, amellett, hogy különösképpen alkalmas a közfigyelemnek a belső bajokról való elterelésére. Hiába köt hát sajtóegyezményt a két ország: mihelyt a külpolitikai kö­rülmények lehetővé teszik, hol ilyen, hol olyan formában bukkan fel a bécsi döntés időlegességének vagy éppen hatálytalanságának gondolata. Nagyszebenben újjászervezik az Astra halódó folyó­iratát, a „Transilvania“-t, mely ezentúl minden figyelmét az er­délyi kérdésre fordítja, ugyancsak Nagyszebenben keltik életre a ,.Luceafárul“-t, Goga és Tázláanu hajdani budapesti folyóiratát.

Next

/
Thumbnails
Contents