Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
650 Miles Transsylvaniens bői, amelyet a román irodalmat és művészetet az előidőktől kezdve tápláló és sugalmazó ortodoxia jelentett. Míg azonban Kis-Ro- mánia idején az ortodoxia kényszerű belenyugvással viselte el hatalmának megtépázását, Nagy-Románia megalakuláisa után felhagyott passzív magatartásával, mert hatalmas segítséget kapott Erdélyből, ahol az ortodox egyház még az ókirályságinál is tömörebb és szervezettebb lelki és politikai erőt képviselt. A reakció első jele a „Gándirea“ című folyóirat megindítása volt. A hagyományok feltámasztásának, az ősi erkölcsi- és szépségeszmények ápolásának jelszavával indult a folyóirat, amely körül kiváló tollak sorakoztak fel. Szellemi fölényével hamarosan az irodalmi és művészeti irányítás élvonalába rugtatott. Hatását tekintve, egyetlen újabb román szellemi tömörülés vagy irányzat sem mérhető hozzá. A budapesti „Nyugat“-ra kell utalnunk, hogy jelentőségéről fogalmat alkothassunk. A folyamat persze, amit elindított, a „Nyugat“-hoz viszonyítva, teljességgel ellentétes irányú volt. Legelső tábora az ortodox papságból és az ortodox egyházhoz tartozó értelmiségből került ki és a „gándirizmus“ lassan behatolt az egyetemi ifjúság közé is és kialakította azt a szellemiséget, mely úttörője és támasza lett aztán a Vasgárda mozgalmának. Legtöbben azt hiszik, hogy a román belpolitika termékeként lépett a színre a később oly rettentő tévelygésekbe bonyolódott Vasgárda, holott ez a mozgalom elsősorban szellemi, sőt vallásos természetű volt. Mását — belső tartalmáról beszélünk és nem idegen mintákat is utánzó külsőségeiről — hiába keresnek korunk politikai mozgalmai között. Vezetői mintegy a középkorból lépnek elénk, látomásaik vannak, szentképek szólnak hozzájuk, titokzatos jeladásokra figyelnek, kolostorokba elvonulva keresik lelki tisztulásukat, beteg rajongás tölti el őket a halál iránt és a legszömyübb bűnöket követik el vagy sugalmazzák szentnek hitt céljaik elérése érdekében. Messzi századok misztikuma, révülete, szenvedélye és rajon- gá.sa vetette ki magából ezt az áramlatot, amelynek Zelea-Codreanu szervező tehetsége adott formát. Általa a román ortodoxia politikai síkon fol5rtatta azt, amit a „Gándirea“-val elkezdett: a harcot a „hagyományoktól elszakadt“, laikus állam és ennek szellemisége ellen a régi pozíciók visszaszerzéséért. Nem véletlen, hogy Nichifor Crainic, a „Gándirea“ főszerkesztője irányításával indul a Vasgárdát támogató első napilap. Köztudomású különben az a szerep, amit az ortodox papság játszott a Mihály arkangyal védnöksége alá helyezett mozgalomban. A nemzetközi politikai élet alakulása is az ortodoxia malmára hajtja a vizet. Egyre tömörebbé válik az arcvonal, mely rohamra indul a tápláló forrásaitól távolodó, talajtalan, különböző mimikrikkel védekező liberális-demokrata állam ellen. Kitűnik az igazság, hogy az úgynevezett kormányzópártok rezoluciók termékei és nem revolucióké. Most azonban már nem használnak a régi ügyeskedések: az ellenfelek teljes győzelmet akarnak. Egyideig még kétes, ki ér hamarább célba a rendszer romjai felett: II. Károly vagy Zelea-Codreanu? II. Károly diktatúrája dönti el a versenyfutást s a sors iróniája, hogy a román demokráciával és parlamentárizmus-
