Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE 1943. NOVEMBER Vni. EVF. 11. SZÁM A ROMAN LELKISÉG ALAKULÁSA A BÉCSI DÖNTÉS ÓTA A ROMÁNSÁG mindössze hetven év óta él korszerű állami életet. Az idegen uralmak alatt évszázadokon át az egyház jelentette (meglehetősen tág értelemben persze) egyetlen közösségi szervezetét. A vallást a román nép ma is „törvény“-nek (lege) nevezi. A magyar azt mondja, hogy a „királytól az utolsó polgárig“, míg a román közmondás „a püspöktől a bocskorig“ teszi kötelezővé egy s más szabály betartását. Ebből az ősi, mondhatni teokratikus rendből szinte átmenet nélkül ugrott át a románság a liberális demokráciára, kihagyva azokat a fejlődési fokozatokat, amelyek nyugaton szellemileg és társadalmilag előkészítették a népeket a francia forradalom eszményeinek befogadására. A negyvennyolcas idők havaselvei forradalmárainak élcsapata rakta le a dunai fejedelemség, majd a román királyság alapját, s munkájukat azok a politikusok folytatták, akik a századelő francia szociálizmusának egyházellenes légkörében végezték főiskolai tanulmányaikat. Ami nyugaton hosz- szú fejlődés, gyakran a történeti erők véres összecsapásának eredménye volt, lett légyen életforma, jogszabály vagy intézmény, máról-holnapra polgárjogot nyert itt. így másolták le a belga alkotmányt s utána reformtörvények százait a román társadalom tényleges szükségletei és erőviszonyai figyelembevétele nélkül. Természetesen más európai behatások is érvényesültek. És a zsenge román államiság mégcsak hozzá sem láthatott megemésztésükhöz, az első világháború után máris újabb sodra kapta el a n5mgateurópai politikai zajlásnak. Így tágult a szakadék az ősi létformákhoz ragaszkodó egyház s a maga külön útjait járó állam között, amellyel az ortodoxia nem tudott és nem is akart lépést tartani. Merev dogmáit, hatalmi igényeit és hajthatatlan kritika-ellenességét semmiképpen sem tudta összeegyeztetni az állam liberális eszményeivel és bíráló szellemével. Kezdeti tartózkodása gyanakvássá és ellenségeskedéssé vált később. Ez a kétirán5rú folyamat természetszerűen lelki meghason- lást eredményezett: megbomlott a százados egyensúly s azt nem állíthatták helyre sem a parlamentbe bevonult papok, sem azok a politikusok, akik úgy igyekeztek szintézist teremteni, hogy szobáikat aranyozott bizánci képekkel aggatták tele, miközben kormányzási cselekedeteikkel buzgón utánozták az egyházellenes franciákat. A következmények rövidesen az irodalomban és művészetben is mutatkozni kezdtek. Szélsőséges irányok hajtottak ki a törzs-
