Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Vojnovich Géza illetékessége
58 Magyar Figyelő van öltözve. Az Ür elűzi. — A magas állványok a sok angyalkák között, mit tehet az a szegény ördög ? — kicsit görnyedezik, de nem mozdulhat, hiszen vagy maga lepottyan oiman, vagy valamelyik angyalfiókát le találja lökni. — Függöny. Sötétség és zene hosszasan. Paradicsom. Vége a stilizálásnak, vége a gótizálásnak. Naturaliszti- kus fák. Két óriási fa. Tölgynek néznéd, ha a lombjuk nem a szelid gesztenyéé volna. Almának nyoma sincs. — Adám fetreng szabadon az előtéren, Éva belép. Az űr hangja megint az ügyelő felől. Megjön Lucifer. Most már jobban szemügyre vehetjük. Most is angyalnak van öltözve, sarkigérő fehér ingben, — az ilyenben elég nehéz sátánkodni! — még azokat a szárnyacskákat sem tette le. — Mégis Ádám azt mondja neki: »... Nem tudtam, hogy van még ember kívülünk!« — Inkább azt mondhatná: — »Ilyen fura madarat még nem láttam!« — Most megindul a hármas dialog; állanak egymás mellett, mert az óriásfák lombjától nem igen lehet mozogni. Végre Éva a tölgyfa törzse mögé nyúl, hol megtalálja az egyetlen almát, amit a kellékes odatett neki. — Cherub. — Az Ür szava. — Függöny. Hosszú sötétség és zene. Jókedvű kétnegyedes muzsika, tán, hogy el ne szontyolodjunk a paradicsom vesztén. Harmadik kép. Hegyes vidék. Éva most kezdett valami lugas számára néhány ágat leszúrni. Ádám egy vaskos fatörzset vonszol elénk és lehányja. — (Hogy a költő rendelkezését: — »kis durva fakaliba. Ádám cöveket ver le kerítésül« — miért nem követték, érthetetlen, aimál kevésbbé, mert a kaliba »játszik«, vagyis Ott abban kéne álomba merüljenek majd és a kerítésre vonatkozik Madách verssora : » ... Megvédem azt a kártevő vadaktól...«) — Lucifer még mindig jóságos angyalnak van öltözve. — Hosszú dialog rendületlen kitartással állva, majd megjelenik »a föld szelleme«, ki nyilván vászonból van, mert ráesnek a rivalda árnyékai; utána kis nimphák táncolnak elég jól. — Az ember megörül nekik: végre, hogy valaki mozog is! — A szegény főszereplőknek úgysem adtak semmi alkalmat, hogy bármi okból elmozdulhassanak a helyükből, meg sem támaszkodhatnak, le sem ülhetnek, nem tehetnek egyebet, mint állva várni az egymás szavára, míg végre ledűlhet Ádám és Éva a háromszál csupasz vessző, a lugas váza alá. — Függöny. Sötétség és hosszan zene. Egyiptom. — A faraó magas trónuson. — Tíz-tizenkét meredek lépcsőfok vezet föl oda. — Ezt Zichy Mihály illusztrációjából vették át. Zichy függőleges téglányba komponálta a Tragédia képeit, hát e tér kitöltésére kitűnően alkalmas volt ez a magas lépcsős megoldás. — Szegény Ádám-Abonyinak hímcu- tul nyaktörős dolog ez, le, s föl kell járjon rajta, méltósággal és szavalva. — A színpadot magas fal zárja körül, melyen mozdulatlanul és ok nélkül, vagy nyolc gárdista áll gyönyörű ruhában. Pazar kiállítás. — Óriási gúla az egész hátteret betölti. — Hogy rabszolgák dolgoznak, szenvednek, arról csak Madách beszél, a rendezés ezt még titokban tartja. Csak később az Éva-jelenet alatt jajgatnak végszóra, máskor soha. — Viszont a »... gyönge szellő, mely körül enyelg ... « ezt ábrázolni akarták a fal mögött orkánszerű porkavargással. — Végre Ádám indult futva. De idejében megáU, mert tudja, hogy Lucifer azt fogja mondani: — »Ne oly vágtatva, még jókor beéred ...« — Függöny. Hosszú sötétség és zene. Athén. Az egész kép csupa templom és oszlop. A díszletfestő kitombolta magát, ellenben sem az Éva áldozatához nincs oltár, pedig Madách Aphrodite oltárát és máshová Athéné szentélyét írja elő. A szolgáló lányok és a Charisok sehol, szegény Éva-Tasnády pedig kénytelen semmittéve állni, míg
