Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Salamon Sándor: Filmpolitikai szempontok
634 Magyar Figyelő zső), következik, hogy e művészetnek megfelelőnek kell lennie az ember számára. A tökéletesedést pedig egy kis művészi fegyelemmel is el lehet kezdeni s ezt divatosabban megint csak — politikának nevezhetjük. Manapság a figyelő kénytelen mondanivalója elé ilyen kis bevezetést illeszteni, hogy „filmpolitiká- jámak" jogosságát biztositsa. Szükséges, mert a legszándékosabban silány és a legirányítottabban művészetromboló filmalkotók rendszerint Eizzal vonnak sérthetetlen köpenyt hitvány középszerűségükre, hogy ők Tart pour l’art-t űznek: munkájukba beleszólni tehát egyenlő a művészi szabadság megsértésével. A tavalyi filmtermelés bíztató emelkedéséhez képest a jelen háborús esztendő tévesen értelmezett „szükségképpeni“ vígjátéktermelése (Legény a gáton. Szakítani nehéz dolog, (Családunk szégyene, Orient-Express, Anna-Mária, Jómadár, Anyámasszony katonája), vagy a drámának szánt, de gro- teszkségbe forduló kísérletek (Megáll egy szív. Alkalom, Csalódás, A láp virága. Éjféli gyors. Egy asz- szony visszanéz) olyan sajnálatos visszaesést jelentenek, hogy még a részben sikerültek (Hegyek leánya, Keresztúton, Férfihűség, Gyávaság) is csak elenyészően ellensúlyozzák a leverő hiányérzetet. A számtalan kritika mindmegannyi negatívuma után úgy használnánk legtöbbet az ügynek, ha pozitivumokkál tudnánk előállni. Alább néhány szempontot igyekszünk megjelölni: mit kellene állandóan szem előtt tartania annak, aki egy film elkészítéséhez hozzáfog és annak, aki hivatva van ehhez engedélyt aláírni. A tennivaló rendkívül egyszerű: azt a négy tényezőt kell mérlegre tenni, melyek a filmet teszik. Szövegkönyv, színész, kép, rendezés. 1. Szövegkönyv. A szövegkönyv két részből tevődik össze: tárgyhói és nyelvből. Megvizsgálandó tehát először a tárgy. Tudnivaló, hogy az szólhat az egyénről, szólhat társadalomról és szólhat a testetlen eszméről. Ha az egyén a tárgya, akkor számot kell vetni azzal, hogy az egyénnek nemcsak a szerelemhez, nemcsak a nőhöz van köze, mint azt egyoldalúan polgári beállítottságú filmjeink esetében láthattuk, hanem viszonya van a vallással, a természettel, a kenyérrel, a vérrel, a fajjal, a betegséggel, az eszmékkel és egyéb fizikai vagy metafizikai valóságokkal. Tessék változatossá és tartalmassá tenni a tárgyat ezek szerint. Ha a történet tárgya a társadalom, akkor vigyázni kell arra, hogy az a társadalom hiteles legyen az időben (ha a múltban játszódik) és hiteles legyen néprajzilag, szociográfiailag, néplélektanilag, földrajzilag, politikailag, ha a jelenbe van helyezve. Mivel minden műfaj fokozatosan fejlődik s nem ugorhat át fokokat, így a film is kéu3d;elen igazodni uralkodó irányához. A film ma vsin realista szakaszában, világos a cél: lelkiismeretes szigorúsággal törekedni az életszerűségre, valóságkeltésre. A szövegkönyv másik hatalmas követelménye a nyelv. Mérlegelendő eszerint, hogy a szövegkönyv helyes magyarsággal szól-e. A helyesség azonban elemi követelmény. Itt még nem lehet megálla- ni. Szükséges, hogy szép magyar beszéd, színes magyar beszéd szóljon a filmről. Ügyelni kell a nyelvi couleur locale-ra éppen úgy, mint a kosztümökre, sőt nem túlozunk, ha elvárjuk, hogy egy-egy értékesebb film egyúttal nyelvi élményt is nyújtson. 2. A színész. A közepes történetet is naggyá teheti a nagy színész. A filmalkotónak nem a szép és nem az elegáns színészt kell keresnie, hanem a tehetségest. A tehetségesek közül pedig azt, aki a legtöbbet járt az élet iskolájába, nem pedig a színészakadémiára. Az a nagyobb színész a tehetségesek között, akinek a legtöbb és legvál-
