Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Jánosfalvi Sándor István a székelyek csalárd jobbágyosításáról
632 Magyar Figyelő Szombatfalvy saját kérdésére az erről a középosztályról összeállított terjedelmes bűnlajstrommal felel. Vegyük sorra az egyes vádpontokat: a magyar középosztály legnagyobb részben idegen lelkiség hordozója, szociális érzéke fejletlen, társadalomszemlélete osztályszem- pontu és még egy sereg fei^eség: klikkszellem, hivatali bizantinizmus, elvtelenség. »Értelmiségi középosztályunk ma nem képviseli eléggé a magyarságot. Innen fakad a vezetésben elkövetett hibák túlnyomó része. Nagyon .sokan amelle'ct, hogy őszintén magyarnak vallják magukat, egyben kívülállóknak érzik, akiknél tehát bizonyos érzelmi kettősség van ami nemcsak ösztönös magatartá sukban nyilvánul meg, hanem tuda tosan és világosan kifejezésre jut.. Ez az idegenség, kettősség értelmi ségünk német alkatú elemeinél és a zsidó értelmiségnél a leggyakoribb. Amit a magyar lélektől távolállók gondolnak, látnak, csinálnak, az nem mindig jobb, hiszen a módszer, a stílus különbsége az alkatok, hajlamok, a természetek különbségéhez fűződik s így sokszor egyenesen rossz, mert célra nem vezető a magyaroknál alkalmazva az, ami az idegennél kitűnőnek bizonyul.« Különösen szembeötlő, hogy középosztályunk generációs utánpótlásában más rétegek alig vesznek részt, »más réprétegek úgyszólván kimaradnak a középosztályból.« Ez az intenzív beltenyésztés oka elsősorban a középosztály majdnem hermetikus önmagábazártságának és számtalan társadalmi fonákságának. A gyógyulást Szombatfalvy a társadalmi vérfelfrissüléstől várja. »A magyarságnak, az ország nemzeti szempontból heterogén volta miatt, egysége megvalósítása tekintetében külön problémája még nemzetiségi helyzete. Ez is a társadalomalkati kérdések közé tartozik s talán a legnehezebb, időnkint legtöbb gondot okozó problémánk... napjainkban már mindenki érzi, hogy megoldása létkérdés mindnyájunk számára.« A kérdés megoldásának egyáltalán nem felel meg a politikusok eljárása, akik „azt képzelik, hogy szép szavakkal és csodaszerekkel (,szentistváni gondolat') ilyen érzékeny és elmérgesedett sebeket meg lehet gyógyítani“. Amit itt a nemzetiségi kérdés történetéről feltétlenül el kell mondani, az annyi, hogy nálunk a megoldásra mindeddig egyetlenegy komoly lépés nem történt és gyakorlatilag keresztülvihető elgondoléis nem volt. A nemzetiségi kérdés, talán inkább, mint a többi probléma, kettős igényű: a megoldásnak egyszerre kell eleget tennie az államalkotó tél és a nemzetiségek kívánságainak. A lehetetlent mégis lehetővé kellett volna tenni, de ennek keresztülvitelére a megfelelő garnitúra, úgy látszik, nem állott rendelkezésre. És még egy: a nemzetiségi kérdés kevésbbé volna létprobléma számunkra, ha egy minden tekintetben egyöntetű magyarságnak kellene vele számolnia, ha az itt megoldásra váró helyzetet egyéb nehézségek nem szőnék át. Eszköz és lehetőség ennek megelőzésére lett volna bőven. »Nagy akadálya az egységes szellemnek, tehát a harmónikus összo- működésnek is, ha a nagyobb vagy akár a kisebb, de súllyal rendelkező csoportok a közösség, a nemzet egész alapvető kérdéseiben máskép látják az összefüggéseket, más-más jelentőséget tulajdonítanak az egyes tényezőknek s különböző értékrend és sorrend szerint kívánnak a közállapotokon javítani. Ebben a tekintetben a magyar szellemi élet ma igen kedvezőtlen állapotban van.« A pártszempontok jelenlegi politikájában kilátás sincs olyan iránytadó gondolat létrejöttére, amelyet teljes egészében a magim- kénak vallhatnánk. A politikai eszmék zűrzavarában egy jelenség meglepően általánosnak bizonyul: az egymásra vicsorgó, honmentő nagyságok valamennyien egyek bel-
