Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai János: A politikai boldogság-rendszerek
A POLITIKAI BOLDOGSÁG-RENDSZEREK Az EMBERISÉG NAGY POLTTIKAI HTEDELMEI mindig a földi boldogság Ígéretével kecsegtetik hívőik tömegét. Minden nagy politikai hiedelem azt ígéri, hogy tökéletesen meg fogja változtatni a mostoha, vagy megromlott politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életet és helyette olyant honosít meg, amely a hívők egész földi vágykép-tömegét kielégíti. Ha a hiedelem nem ígérne ilyen nagyot, ilyen sokat, nem volna érdemes követni és érette életünket feláldozni. Amint a vallás teljes boldogságot ígér az arra érdemeseknek a túlvilágon, a politikai hiedelem hasonlóképen boldogságot ígér a földre, arra az esetre, ha majd ideái be fognak teljesülni. A tömegben állandóan él a bolbogság vágya, ami a jobb jövő képével azonos. Ez a »jobb jövő« mindig valami homályosan elgondolt terv, ami a politikai irányzatok programjában néha dogmákba szedetik, néha meg enélkül is mint érzelmi meggyőződés él a hívők lelkében. A néptömegek mindig valamely boldogságképzet után futnak, mikor egy politikai hiedelem igézetében küzdenek. A politikai hiedelmek valóságos boldogságrendszereket alkotnak, amelyek 'pszichológiai valóságok, mert a tömeg hisz bennük. Amint minden vallásnak más a túlvilágai boldogságról való elképzelése, úgy a politikai hiedelmek is más és má« boldogságrendszereket hordoznak magukkal. A keresztény ember túlvüága egészen más, mint a buddhistáé, vagy a muzulmáné. Eg^ik az erkölcsi meg- igazulás, másik a létezéstől való szabadulás, a harmadik a földi, érzéki örömökkel egybekötött öröklét boldogságeszméjét hirdeti s a különbség oka nyilvánvalóan a hívők életérzésében keresendő. A földi boldogságrendszerek, azaz a politikai hiedelem boldogságképei is az életérzés produktumai. Valamely politikai hiedelem igazi irányzatát elsősorban abban lehet megtalálni, hogy az milyen földi boldogságot ígér hívei számára... A müveit ember nagyjában tisztában van azzal, hogy ezek a boldogságígéretek sohasem fognak beteljesedni, a hívő tömeg azonban majdnem mindig szószerint elhiszi azokat. A politikai boldogságrendszerek elsősorban a tömegben és a tömeg-emberben élnek és nem az egyénileg gondolkozókban, akik kritikára hajlamosak és disztingválni tudnak. A politikai hiedelem boldog^ágígérete nem minden időben él egyforma erővel a tömegek lelkében. A hiedelemhanyatlás első jele, hogy a hívők nem hisznek többé a végcélban, az ígért boldogságban. Ám a hiedelemkeletkezés korában s a forradalmakban és a háborúkban a boldogságrendszer képe olyan erős és lenyűgöző, hogy a hívek teljes megváltásukat remélik tőle, s érte minden áldozatra képesek. A hiedelem értelmi része ilyenkor már teljes összhangban van az őt röpítő érzelemmel. Nincs közöttük törés: a hiedelem ifjú- és férfikora ez, amely azonos a forradalom és az imperializmus állapotával. Ha ez nem volna így, akkor a francia forradalomban nem pusztultak volna el milliók egy beteljesíthetetlen eszme miatt; a forradalmárok nem mentek volna a barrikádokra, nem hitték volna, hogy győzel-
