Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
608 Pongrácz Kálmán Masaryk a felszólaló és tiltakozó képviselők nevével és politikai pártállásával adós marad, pontosabb adatok hiányában elhihetjük neki, hogy ez az óvás megtörtént. Hogy azonban nem egyedüli volt, erről tanúskodnak az 1869—72. évi magyar országgyűlési naplók és nyomtetványok is! Az akkori történelmi és politikai helyzet pontos ismeretében azonban nagyon nehéz lenne a cseh tiltakozást dinasztia vagy osztrák-német ellenes megnyilatkozásnak feltüntetni. Sőt! A poroszfrancia háború ügyében 1870 július 18-án tartott koronatanácson Albrecht főherceg és Beust miniszterelnök a beavatkozás mellett foglalt állást, mert az 1866-iki vesztes porosz-osztrák háború megtorlására és Bécs vezető szerepének visszaállítására elérkezettnek látták az időt. Ferenc József császár érzelmileg szintén osztrák tanácsadóit támogatta s így érthető, hogy Andrássy Gyulának és Tisza Kálmánnak mily nagy megerőltetésébe került, míg érvényesíteni tudták semlegességi nézetüket. A dinasztiával nyíltan ellen- szenvező magyar ellenzék, mikor tiltakozott Elzász-Lotharingia el- szakítása ellen, belpolitikai célzattal tüntetni akart a polgári szabadság klasszikus földje, EYanciaország mellett. A csehek azonban, kiket a porosz és osztrák veszély egyformán fenyegetett, dinasztikus szempontból a legloyalisabban viselkedtek akkor, mikor elítélték Berlin lépését s így magukévá tették az udvari körök és a császár revans-eszméjét. Prága ezúttal is hű maradt Bécshez, sőt ragaszkodásban a magyar kormán}^; is felülmúlta, tehát ez alkalommal sokkal inkább a bécsi udvar mellett, mint a német gondolat ellen tiltakozott. Ekkor a csehek még különbséget tettek osztrák és porosz németek között, amit bizonyítanak Masaryk vallomásai is, aki elmeséli, hogy az 1866-os porosz-osztrák háborúban a brünni gimnázium cseh tanulói — magát is beleértve — mind önkéntesen akartak hadba vonulni a poroszok ellen, de a háború gyors befejezése ezt a tervet meghiúsította. Bár az 1930-as évek elején — vagyis több, mint hatvan évvel később — ehhez hozzáfűzi: „A poroszok ellen — ez nem jelentette, hogy egyenesen Ausztriáért“ — azonban, mivel akkor a poroszok — amint erről „Üj Európa“ című könyvében ugyancsak megemlékezik — Cseh- országnak függetlensége visszaállítására ígéretet tettek, nyilvánvaló, hogy a cseh nép ragaszkodása és dinasztia-hűsége kapott spontán megnyilatkozást a poroszok elleni állásfoglalásban ... A cseheket politikai éleslátás azonban ebben az esetben sem jellemezte. Andrássy ugyanis nem porosz szimpátiából, hanem igen komoly reálpolitikai okokból döntött a semlegességi politika fenntartása mellett. Ugyanazok a szempontok vezérelték itt is, mint a kiegyezésnél. A Balkán-félszigeten terjedő orosz befolyás miatt — ami harapófogóba látszott szorítani a Monarchiát — a Birodalom hátát biztosítani szerette volna a német szövetséggel s így lassan felszámolni a Monarchia létét közvetlen fenyegető orosz-német kapcsolatokat is. Terve bevált: Bécs tapintatos magatartása tette lehetővé később a német-magyar-osztrák szövetség kialakulását. De emellett egy be nem vallható s nyíltan nem hangoztatható másik meggondolás is vezette, s ez még majdnem jelentősebb volt: Ha a
