Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
Az első cseh emigráció és a magyar kérdés 609 porosz-francia háborúba a Monarchia beavatkozik és mégis Bérűn lenne a győztes, akkor ez törvényszerűen maga után vonta volna a Habsburg-birodalom teljes felszámolását és az orosz-német érdekterületek kijelölését . . . Ha viszont ebből a háborúból Ausztria került volna ki győztesen, akkor a Monarchia jelentős újabb német területekkel bővült volna, amivel így nemcsak a kiegyezést kierőszakoló — s Ausztriára múltjához viszonyítva kevésbbé kedvező — helyzet változott volna meg, hanem számolni kellett azzal is, hogy a német elem felszaporodása következtében Bécs ismét feleleveníti nagynémet tradícióit, ő áll a német egységesülési mozgalom élere s így a túlnyomó német erővel nemcsak megakadályozni igyekszik majd a birodalom többi népeinek érvényesülését, de esetleg megjavult hatalmi helyzetét ismét ezek teljes elnyomására és germani- zálására használja fel. Andrássy sok nyugati és kisentente politikust megszégyenítően már akkor felismerte, hogy a nagynémet eszme nem a Habsburgok, nem a Hohenzollemek, nem Bécs vagy Berlin privilégiuma, hanem a koreszme és a német nép adottsága, amely ha megerősödik és közös keretben egyesül, maximálisra felduzzadt teljesítőképességét úgy a régi, mint az új császárvárosból egyaránt gyakorolhatja. Erre a célra akkor még a katolikus Habsburgok éppen úgy alkalmasok lettek volna, mint a protestáns Ho- henzollernek. A szám, mennyiség, tömegerő, a közös állami élet nyújtotta hatalmi lehetőségek voltak a fontosak s mivel e szempontból a legnagyobb akadályt a Monarchia jelentette, ez német szövetsége mellett is lényegileg messzebb járt a berlini nagynémet tervektől, mint az a kimondottan német ellenes Kisentente, de főleg Csehország, amely jelszavakkal, fikciókkal és jogi érvekkel hadakozott a történelem vastörvényeivel szemben, mikor Középeurópa ellenséges atomizálása révén szabad prédának dobta e területet a vetélkedő nagyhatalmak elé . . , Masaryk azonban ezekkel a falsumokkal sem éri be. Bár nyilvánvalóan tud Bismarck autarkiás vámpolitikájáról, a Németországból kiszorult magyar agrár-export következtében kitört szerbmagyar vámháború ódiumát Budapestre hárítja, sőt a Szövetségesek és az Egyesült Államok előtt annyira gyűlöletes búvárhajó- harc felelősségét is igyekszik Bécsre és Budapestre tolni. „Ausz- tria-Magyarországnak — írja — nemcsak a háború előidézésében, de vezetésének módjában is jelentékeny a része. így például hitelt érdemlően állítják, hogy nem Tirpitz, hanem Burián hatott oda, hogy a két hatalom a kímélet nélküli búvárhajóharc mellett döntött. Burián . . . azt remélte, hogy ezzel meg lehet menteni a megvert Ausztriát.“ Ma már — a nyilvánosságra került dokumentumok szerint — közismert, hogy a magyar és osztrák államférfiak az amerikai beavatkozás veszélye miatt kezdettől ellenezték a bú- várhajóharcot, azonban a német hadvezetőség kész helyzet elé állította szövetségesét s így a Monarchia két ingatag háborús cseh külügyminisztere — Czemin és Burián — ezúttal is óvakodott az energikusabb fellépéstől . . .
