Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
606 Pongrác» Kálmán gyarországon pedig a magyaroknak engedte át a főhatalmat a többi népek felett. De a csehek ismert passziv ellenzékiségükkel megkezdték alkotmányküzdelmüket a központi parlament bojkottálására. Ferenc József császár személyesen is beleegyezett a harcba és megkísérelte, hogy erőszakkal és a legdurvább jogsértésekkel letörje az ellenállást; de hiába! Ezért aztán kísérletet tett a Csehországgal való kiegyezésre. Két leiratot intézett a cseh tartománygyűléshez, melyekben ünnepélyesen megígérte, hogy cseh királlyá fogja koronáztatni magát és elismerte a cseh állam történelmi jogát. De a magyarok és a poroszok (?), amint ezt legutóbb Esterházy magyar miniszterelnök is megerősítette, meghiúsították ezt a kiegyezést. A cseh nép erre megújította a Bécs elleni harcot, mely 1879-ben kompromissziunmal végződött. Ekkor a cseheknek engedményeket biztosítottak kulturális és nemzeti téren (pl. egyetem), az államjogi kérdés azonban megoldatlan maradt; emiatt viszont a csehek továbbra sem ismerték el a centralisztikus osztrák alkotmányt és a központi parlament munkájában csak államjogi fenntartással vettek részt. Ez a dolgok állása még ma is. Ausztria, mely a dualizmus által Ausztria-Magyarország lett, maga a szervezett erőszak, melyet Ausztriában az osztrák, Magyarországon a magyar kisebbség gyakorol. Államjogilag a dualizmus illoyalitás s egyenesen a dinasztia összeesküvése a németekkel és a magyarokkal a csehek ellen. Ausztria nemcsak a Magyarországgal való unió, de eme két államnak a cseh állammal való uniója által is keletkezett; jogilag a cseheknek semmivel sincs kevesebb igényük az önállóságra, mint a magyaroknak. Ellenkezőleg: még több. Mert 1526-ban, mikor Csehország Ausztriával megegyezett, Magyarország — mint erről már szó volt — török fennhatóság alatt állt, csak Szlovákia volt szabad ... A cseheknek, szlovákoknak, osztrákoknak pénzzel és vérrel kellett felszabadítani a többi Magyarországot, a tulajdonképen magyarok által lakottat, mely csak a XIX. század második felében lett gazdaságilag erősebb és befolyásosabb . . . Ausztria centralisztikus alkotmányát és a dualizmust a cseh nép jogilag sohasem ismerte el; éppen ebben áll Csehország harca a Habsburgok és Ausztria ellen ... A Habsburgokat 1526-ban a cseh nép választotta királyukká; a cseh népnek tehát teljes joga van arra, hogy a Habsburgokat a jövőben el ne ismerje, mert a nemzetnek tartozó hűséget megszegték . . . Ezért áll a cseh nép 1849 óta szakadatlan harcban mindazon országokkal és népekkel (németekkel és magyarokkal), akik a csehek ellen a koronával esküdtek össze. A cseh nép sohasem helyeselte azt a szerepet, melyet a Habsburgok 1866 óta, mint Berlin cselédei vállaltak. Ünnepélyes módon kinsdl- vánították a csehek 1870-ben a maguk álláspontját a fenyegető po- roszsággal szemben, amikor — mint egyetlenek az összes népek között — a prágai tartománygyűlésen tiltakozást jelentettek be Elzász-Lotharingiának Franciaországtól való elszakítása ellen.'' Mivel ma már a kettős Monarchia valóban csak történeti emlék, fölösleges Masaryk közjogi tévedéseivel és ferdítéseivel szembeszállni. Elég, ha rámutatunk arra, hogy a Ferenc Józsefnél járó szlovák deputáció is csak külön szlovák kerület felállítását kérte.
