Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
Az első cseh emigráció és a magyar kéidés 603 ma — száz év múltán! — sem tudtak nyugvó pontra juttatni, pedig érdekében jóformán az egész világ összefogott, mikor létrehivták a nemzetközi kisebbségi jogvédelem rendszerét. Ellenben a múlt század negyvenes éveinek reform törvényhozása hallatlan nagy méltányosságról és megértésről tett tanúságot, mikor a rendi átalakulás során nem kutatta a felszabadított és földtulajdonhoz juttatott jobbágyok nemzetiségét, s igy számos eddig magyar nemesi kézben lévő birtok nemzetiségi vagyonná változtattatott. A pusztán nemzetiségi szempontból végrehajtott birtokelkobzások, kisajátítások és földreformok „kisentente rendszere“ mindenkor ismeretlen volt a magyar törvényhozás előtt. Gazdasági és magánjogi tekintetben soha nem volt különbség uralkodó nemzet és kisebbségi között, amint ezt nemrégen a magyarországi német kisebbség vezetői is elismerték. Hogy viszont az 1848-iki forradalom folyamán a magyarok a horvátok, szerbek és románok ellen fordultak, az mindennel magyarázható, csak mai értelemben vett kisebbségi elfogultsággal nem. Hiszen ezeket a nemzetiségeket a reakciós bécsi kamarilla bújtotta fel a magyar forradalom ellen, mert félt, hogy a demokratikus magyar revolució hullámai osztrák földre is átcsapnak. A magyarság védekezett velük szemben és védte ezáltal forradalmi vívmányait is. Ha a nagy francia forradalom idején valameljnk francia tartomány — Provence vagy Bretagne — az ország ellen törő reakciós seregekkel tart, a konvent pillanatig sem gondolkozott volna, hogy megtorolja a népjogok ily csalárd elárulását. A magyar forradalom sem tehetett máskép. Nem követhetett el árulást saját népe és a világot újból erjedésbe hozott demokratikus gondolat ellen azért, mert — pár határvidéket sikerült Bécsnek a reakció ügyének megnyerni. Nagyobb eszmék és nagyobb érdekek állottak akkor egymással szemben. Az általános emberi haladás európai szempontjaival szemben a reakció vicinális méretű erőlködéseinek még akkor is háttérbe kellett szorulnia, ha ezek látszólag a kisebbségi igények formájában jelenkeztek is! És végül, ami a nyelvkérdést illeti, erre is kézenfekvő a felelet: A magyar nép tényleg vett át egyes szavakat a szláv nyelvből. De nemcsak ebből, hanem mindazoknak a népeknek nyelvéből, amelyekkel történelmi fejlődése folyamán érintkezett. Az Ázsiából származó magyarság szókincséből mutatta ki a nyelvtudomány vándorlásának irányát, mert az általa régebbi helyén nem ismert természeti jelenségek vagy nem használt tárgyak és intézmények nevét alkalomszerűen kölcsönözte azoktól a népektől, amelyekkel hosz- szebb vagy rövidebb időre kapcsolatba került. A finn-ugor, töröktatár, vagy akár óbolgár szavak mellett így kerültek szláv szavak is a magyar nyelvbe. S hogy éppen egyes gazdasági vagy adminisztrációs fogalmakat jelölők? Ez egészen természetes. A nomád élethez szokott magyarság csak jelenlegi hazája területén szakított régi életmódjával s tért át az állattenyésztésről a földművelésre, valamint a vándorlásról a helyhez kötött, állandó jellegű közösségi szervezet kialakítására. Tanítói e téren az itt talált szláv törzsek is voltak, tehát mi sem természetesebb, hogy néhány — eddig ismeretlen — fogalom megnevezését e népektől kölcsönözte.