Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
602 Pongrácz Kálmán is alig érte el. Szlovákiában nagyobbak voltak az adók és a vasúti tarifa is, mint a cseh és morva területen, de ugyanekkor még relative is sokkal kisebb a beruházásokban való részesedés, miáltal a csehek húsz éves uralmuk alatt, nem kevesebb, mint 24 milUárd cseh koronát vontak el ettől a mezőgazdasági tekintetben amúgy is szegény vidéktől ... És a magyarosítás? Csak egy tekintetet kell vetni Magyarország néprajzi térképére vagy az idevágó statisztikákra s máris meggyőződhetünk ennek mértékéről. A szlovák nép, mely kezdetben csak a legészakibb vármegyéket lakta, lassan kezdett lejjebb is húzódni s lassanként elfoglalni a törökök és németek elleni harcban elhullott magyarság helyét. Régi magyar városok, községek s vidékek lettek szlovákká s így a szlovákság nemcsak számban, de vagyonban is gyarapodott s magyar oltalom alatt ki tudta fejleszteni hiányzó középosztályát. Természetes, hogy mindezekkel a meggondolásokkal a cseh propaganda nem akar számolni. Fő szempont: a Monarchia és külön a magyar nép politikai hitelének teljes lerontása. Mivel azonban Kossuth világhírneve mégis csak a külföld emlékezetében maradt, hogy a germanizáló törekvésekkel Magyarország többször szembeszállt, Masaryk arra is gondol, hogy Kossuth pohtikai elképzeléseit is befeketítse, nehogy a Monarchia megdűlte után a Szövetségesek esetleg a kiegyezést elutasító és függetlenségi álláspontot valló republikánus magyar pártokkal találjanak kapcsolatot. „Mind a mai napig — írja — a magyarok az 1848-iki politikai forradalomból és különösen Kossuth nevéből élnek; és mégis már akkor is elnyomták a magyarok az ország más népeit. A magyarokról szóló jellemzésében nagyon jól határozta ezt meg Cavour, amikor azt mondotta, hogy a magyarok küzdenek bár a saját szabadságukért, de nem engedik érvényesülni a mások szabadságát. A magyar állam nélkülözi a mélyebb kultúrát és a magyar nép semmiben sem áll fölötte az elnyomott szlovákoknak; ellenkezőleg, a magyar nyelv azt mutatja, hogy a magyarok a szlovákoktól a gazdasági élet, az adminisztráció és a kultúra területén igen sok kifejezést vettek át ... A magjmr igen arisztokratikus nép, ameny- nyiben az igen nagyszámú nemesei és nagybirtokosai a tőkével szövetkezve erőszakkal tartják fenn hatalmukat. Ezek a kizsákmá- nyolók jó vonatkozásokat tartanak fenn a külfölddel és értik a módját, hogyan lehet a külföldet a dolgok valódi tényállását illetően tájékozatlanságban hagyni.“ Nézzünk ismét szembe Masaryk vádjaival: 1844-ig a magyar- országi hivatalos nyelv a latin volt, tehát ha ennek a domináló „nemesi nyelvezetnek“ elsőbbsége következtében nemcsak a szlovák, román, szerb nyelvet nem használták, de magának az uralkodó nemzetnek a magyarnak nyelvét is mellőzték. Viszont 1844. után, mikor ezer év folyamán először jelent meg Magyarországon a nemzetiségi kérdés, hogy lehetett várni a jobbágyfelszabadító reformokat követelő és a dinasztiával merev ellentétbe kerülő magyar nemzettől, hogy forradalmának küszöbén 3—4 év alatt minden részletében megold egy olyan teljesen új és ismeretlen kérdést, amelyet még
