Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Bárdossy László: A váradi egység
A váradi egyezség 595 Még jöttek és mentek a segítségkérő levelek, bíztató válaszok Fráter György és Ferdinand között. Az ígért s^ítség megnőtt ötezer gyalogosra, akiket Buda védelmére küldött a római király. Majd arról írt, hogy a szomszéd fejedelmekhez fordult: adjanak a nagy veszélyben mielőbb segítséget. A szemrehányással vegyes mentegetőzés sem maradt el: ha hamarább értesítik a török mozgolódásról, többet és gyorsabban adhatott volna ... Bizony, ha a császár és Ferdinánd segítségén fordul meg — elveszett volna egész Magyarország! A havasalföldi vajda meghódolt, a moldvai vajda Erdélybe menekült, a szultán bevonult Moldva fővárosába, Szucsavába — s ezzel véget is ért a hadjárat. Mire Ferdinánd s^élyhadai »nem ugyan az ígért számmal, csak háromezer spanyol és néhány zászlóalj huszár, Debrecenbe érkeztek, Szulejmán már vissza is indította táborát«. Abban, hogy a veszély elvonult, valószínűleg része volt a megerősített erdélyi szorosoknak, az ostromra felkészült váraknak, a védekezésre elszánt egész országnak, amelyről azt írta Verancsics, hogy »nincsen senki, ki most a hitért és hazáért, a szabadságért és javaiért a törökkel szembe szállni ne merne, ne kívánna«. De mindabból, ami történt, megmaradt az az üdvösséges tanulság, hogy a császár és Ferdinánd szerződéssel biztosított segítségére nem lehet számítani. Minden életképes szerződésben a vállalt áldozat és a biztosított előny úgy igazodnak eg3unashoz, mint két fogaskerék egymásba ülő rovátkái. Mentői tökéletesebben egészítik ki egymást áldozat és előny, annál gyorsabb, annál simább a szerkezet működése. De ha nem teljesül az ígért szolgáltatás, vagy eredménye nem az, amit a túlsó oldalon elvártak, akkor elakad vagy éppen meg sem indiü a szerződéssel megvalósítani kívánt együttműködés. Valamelyik félnek el kell kezdenie a »teljesítést«, ezzel hozza mozgásba a gépezetet. Ha ez elmarad, az egyezség megszűnik élő valóság lenni. Nem az okmány jogi érvénye: ez a törvény szab életének határt. Az a kísérlet, amit Fráter György számára a váradi egyezség jelentett, mindjárt a legelső — sajnos túl korán jött — próbára csődöt mondott. Amikor a török támadás veszélyével szemben cselekedni kellett, Fráter György a váradi egyezség szellemében színt vallott, felkészült a védekezésre s el volt szánva arra, hogy a nyugatról várt segítséggel felveszi a harcot a sziütánnal. A magért segítség azonban elmaradt s még azt a fáradságot sem vette magának senki, hogy előteremtésének féüg-meddig komolyan nekifeküdjék. Ferdinándnak nem volt sem pénze, sem katonája. Ami kevés fegyverese akadt, azt Buda védelmére szánta. Igazában csak eddig terjedt a gondja. A moldvai hadjárat idején Fráter Györgyhöz küldött leveleiben majd minőig azért panaszkodott a leghosszabban, hogy János egyik-másik híve nem hagy békét az ő híveinek. Ügfy látszik, ezt tartotta fontosabbnak, nem a közös védekezést.
