Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Bárdossy László: A váradi egység
596 Bárdossy László Bécsben talán nem is igen bánták volna, ha a török legázolja Erdélyt — remélve, hogy e^ztán szokása szerint megint eltakarodik. Hányszor jött így, s távozott ismét, mint a fergeteg? A török támadás Jánost és egész kormányzatát bizonyosan megbuktatta volna. Nem lehetetlen, hogy a rövidlátó bécsi urak arra gondoltak: így legalább ellenálláis nélkül a kezükbe kerül az elpusztított ország. Nekik ez lett volna a legkényelmesebb. A császár elérhetetlenül távol volt. A váradi béke megkötéséről még áprüisban tudomást szerzett ugyan s ahhoz Barcelonából nagy örömmel kívánt öccsének szerencsét, de a török támadás hírére azt már nem tartotta szükségesnek, hogy a »testvérévé és barátjává« fogadott Jánoson segítsen. Ideje sem volt arra, hogy ezzel maga bajlódjék. Gondolta: ott van Ferdinánd, birkózzék meg ő a feladattal, ahogyan tud. Már készült a kibékülés a francia királlyal, ami Károlyt mindennél jobban érdekelte. Előállott az a furcsa helyzet, hogy a császár éppen akkor ejtette el Magyarország megsegítésének ügyét, amikor úgy látszott, mintha leginkább lett volna módjában közbelépni. Legalább is ez volt a látszat — ami a politikában sokszor fontosabb, mint a meg nem állapítható valóság. A császár világhatalmi állása az 1538 év első felében ismét lényegesen megjavult. Február 8-án végre létrejött a törökellenes liga: a pápa és Velence n3Ólt szövetkezése a császárral a S2niltán ellen. Június 18-án Károly Nizzában tíz évre fegyverszünetet kötött a francia királlyal. Július közepén Aigues-Mortes-ban személyesen is találkozott a két nagy ellenfél. Azt lehetett remélni — sokan hitték is — hogy ezúttal Európa két legnagyobb kérdésében Is megállapodtak: a vallásújítás és a török veszély elleni közös állás- foglalásban. Mikor remélhetett volna Fráter György inkább támogatást, mint éppen most? A váradi egyezség mégis megbukott, még mielőtt a császár Toledoban november végén ünnepélyesen megerősítette volna. Mire a ratifikációra sor került — a veszély is elmúlt. A kettő között ott maradt a váradi egyezség teteme. Ettől fogva valójában egyik oldalon sem bíztak benne többé. Fráter Györgynek meg kellett tanulnia, hogy a császár és a római király segítségére még a legkedvezőbb körülmények között sem lehet építeni — de a Habsburgok hatalmát negligálni sem szabad. Az egyszer választott út fogva tartja azt, aki rálép. A portáról értésére adták Jánosnak, hogy ha ezúttal megszabadult a »büntetés«-tői, mégis jó lesz, ha a szultán haragját megengeszteli. Az ajándéknak mindig keletje volt a portán, elsősorban a portai urak között. S ijesztgetéssel nem is volt nehéz ajándékokat szerezni. A Kolozsvárra összehívott rendek a kincstárnok előterjesztésére elhatározták, hogy háromszázezer forintot küldenek a szultánnak; egy harmadát János saját pénztárából fedezi.
