Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Bárdossy László: A váradi egység
592 Bárdossy László voltak, diplomatái közül nem akadunk egyetlen magyarra; kétségtelen pedig, ha maguk a békülékeny urak közbeléphetnek s legalább részben rájuk is bízatik királyuk és hazájuk ügye: az eredmény ... kielégítőbb lesz vala mint a minő lett.« »Mert bármily rakoncátlanok voltak is egyesek — írja máshol — s bármennyire felhasználták a két király ellenségeskedését önző céljaikra, még a legkíméletlenebb előtt is ösztönszerüleg előtte lebegett az összetartozandóság tudata s az, hogy mindnyájan magyarok, hogy a közös haza van veszélyben. S ha egyik az egyik, másik a másik párton gondolta is megmenteni honát, egymást nem gyűlölték, a correspondentia köztük nem szakadt meg.« Fedinánd talán éppen ezért volt velük olyan mélyen és kiirt- hatatlanul bizalmatlan. Ha így nézték az ország ügyét a váradi béke előtt, kezükben a béke végrehajtása is bizonyosan több eredménnyel járt volna, ha egyáltalában tudtak volna arról, amiben a lundi érsek BVáter Györggyel megállapodott. Ferdinánd azonban nem érdemesítette híveit arra, hogy a nélkülük kötött megegyezés elveit legalább tudomásukra hozza. Ezért később, amikor a szerződésnek mégis híre terjedt, a Ferdinánd hűségén maradt rendek 1539 szeptember 21-én tartott gyűlésükön bizalmatlanságunkat n3nltan kifejezték. Arra kérték Ferdinándot, hogy mivel »az eddig készült ilyen szerződések is az ország meg- hasonlását vonták maguk után, engedje meg, hogy a szerződés és általában a közjó ügyében János király országában levő testvéreikkel tanácskozhassanak«. A jó szándék tehát meglett volna! De térjünk vissza a szerződéshez! Mondottuk azt, hogy a valóság világában a megegyezésnek annyi értéke volt, amennyi nyugalmat tudott teremteni abban az országban, amelyben minden összeütközés külső erők megmozdulását vonhatta maga után. Mindkét félnek érdeke volt, hogy ez a külső erő: a török, ne induljon meg és az ország fölött civakodó királyok ellentétét ne használja ki az egész ország elfoglalására. A két király érdeke ebben mégsem fedte egymást teljesen. Jánost és országát közvetlenül, saját testén fenyegette a török veszély. Ferdinándot csak annyiban, hogy az ország, amely úgysem volt az övé, a gyenge János helyett a hatalmas szultán kezére kerülhet. János helyzete még abban is kényesebb és veszélyesebb volt, hogy az is nyakára hozhatta a törököt, ha a nyugalom és biztonság érdekében Ferdinánddal kötött megegyezés miatt a szultán gyanút fog és a maga érdekeit látja kijátszva. Ezért volt szükség arra, hogy a szerződés egyelőre ne kerüljön nyüvánosságra. Érdekes a megállapodás erre vonatkozó részének szövege. »E királyság fenntartása és szabadságának megvédése lévén minden törekvésünk, hisszük és reméljük, hogfy amint a császár e szerződésben felismeri a maga birodalmának és a keresztény közös
