Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Bárdossy László: A váradi egység
A váradi egyezség 593 ségnek é)’dekét, ugyanúgy nem fog velünk szemben semmi olyat tenni, amiből az ország romlása és pusztulása következnék. Ezért e békeszerződés kihirdetését, valamint a közös eUenség megnevezését mindaddig elhalasztjuk, amíg a császár ki nem jelenti, hogy ennek az ideje elérkezett. ígérjük, hogy a szerződésben foglaltak értelmében a császár elhatározásához fogjuk magunkat tartani és saját, valamint alattvalóink erőinek megfeszítésével az ország védelmére és felszabadítására törekszünk; úgy azonban, hogy a római király is ugyanezt tegye, hogy közös erőink latbavetésével ez a királyság megszabaduljon és megőriztessék az ellenség pusztításaitól. Amennyiben szükséges, ezt a levelet akkor megújítjuk, megnevezve benne a közös ellenséget is.« Fráter György tisztában volt azzal, hogy ha a megegyezés nyilvánosságra jut, mielőtt még a császár elhatározta volna magát a török elleni támadásra és a szükséges előkészületeket is m^ette volna, akkor ennek elsősorban és végzetesen Magyarország inná meg a levét. A legnagyobb botorság lett volna az országot kitenni a török támadásnak, amivel számolni kellett, ha Konstantinápolyban megtudják, hogy János a szultán ellenségeivel szövetséget kötött és halála után az ő kezükre akarja átjátszani az országot. Ezért a hosszúra nyúlt tárgyalások eredményének eUeplezésére ugyanazon a napon, amikor a szerződés kelt, a rozgonjn megállapodás érvényének meghosszabbításaként egy évre szóló fegyver- szünetet kötöttek, amit ki is hirdettek. Ha a pillanatnyi helyzetet nézzük, amelyet a szerződés rögzíteni akart, kétségtelenül János volt előnyben. Az ország területé^ bői még sohasem tartott akkora részt a hatalma alatt, mint 1538 elején. A nyugati és északnyugati határszéli megyék, néhány északkeleti megye és Horvát-Szlavonország kivételével az egész ország Elrdéllyel együtt őt imalta. A kicsinyes emberi szempontoknak is megvan a maguk jelentősége. János szemében az is latba esett, hogy a szerződésben a császár és a római király »testvérének, barátjának« fogadta; királyi rangját végre elismerték. Többé nem nevezték »perversus latro«- nak, »vajdának« vagy szepesi grófnak — legalább hozzá intézett írásaikban nem — hanem »János király« lett a neve. Ez számára azért volt fontos, mert egy ideje házassági tervekkel foglalkozott: a lengyel királynak Sforza Bonától született leányát akarta feleségül venni s a leendő apósnak az volt a feltétele, hogy Zápolyát a császár ismerje el királynak. A nagyváradi békével — amelyben tulajdonképpen lemond arról, hogy dinasztiát alapítson — a maga személye számára közel tizenkét év után v^re megszerezte királyi méltóságának és hatalmának elismerését. Fráter György számára ez aligha lehetett fontos. A király tervezett házasságában sem láthatott mást, mint politikai eszközt, amit így vagy úgy majd hasznosítani lehet A házasságkötésre azonban nyelőre nem kerülhetett sor.
