Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Bárdossy László: A váradi egység
586 Bárdossy László mert mint Károlyi írja: »ebben az aktusban Magyarorszáig s az önálló magyar király Zápolya személyében — hosszú időre — utoljára lép fel a világtörténelemben«. Kölcsönös megegyezésből fakadó elhatározások bizonyos fokig még akkor is kihatnak a dolgok további alakulására, ha végrehajtásukra nem kerül sor; ha azok, akik kötötték, hamarosan kölöncnek érzik, aminek a terhét legjobban szeretnék ledobni. Az egyszer megkötött szerződésnek nemcsak a kancelláriákban marad nyoma, hanem azok gondolkodásában és cselekvésében is, akik létrejöttében résztvettek s aMk teendőiket a megegyezéshez igazítják, mindaddig, amíg a helyzet gyökeres változása félre nem löki az útból és el nem temeti. A nagyváradi béke sohasem volt teljes értékű meg^fyezés. Azok, akik kötötték, nem merték nyüvánosságra hozni. Titokban létesített expediens volt a nyugalmi helyzet átmeneti biztosítására. Olyanok kötötték, akik a saját erőiknél összehasonlíthatatlanul hatalmasabb tényezők (az ozmán birodalom és a császárság) ütközésének vagy érintkezésének egyik pontján állottak s akik éppen ezért a maguk alkujával e tényezők viszonyát nem határozhatták meg. Nem rajtuk fordiüt meg, hogy e tényezők viszonya hogyan alakul és mérkőzésüknek — ha sor kerül rá — mi lesz az eredménye. Pedig a megegyezés végrehajtása éppen ettől függött. Fráter Györgyék részéről ugyan minden megtörtént, hogy a megállapodásba közvetlenül belevonják a császárt s amennyire csak lehet, reáépítsék a megegyezést. Tudták, hogy nélküle mit sem ér az egész. A szerződés valóban, elvben és forma szerint nem János és Ferdinánd között, hanem egyfelől János, másfelől V. Károly császár (még pedig elsősorban a császár) és Ferdinánd között jött létre, amit a szövegezés megfelelően kifejezésre juttat. Ezen nem változtat az a tény, hogy a szerződést előbb (1538 június 10-én Breslau- ban) Ferdinánd erősítette meg s a nagy távolság miatt csak később került Károly elé, aki Toledoban az év novemberében (a kö2jelebbi adat ismeretlen) Jánoshoz intézett levelében azt a maga részéről kifejezetten elfogadta és ratifikálta. Érdemes ide iktatni a szerződés szépen szövegezett bevezetését. »Mi János, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya emlékezetére adjuk mindazoknak, akiket Ulet, hogy Magyar királyságxmk ama háborúskodások következtében, amelyek az áldott emlékű fenséges Lajos király, a mi elődünk halála után, köztünk és a fenséges fejedelem Ferdinánd úr Isten kegyelméből a rómaiak örökké fenséges királya, valamint Németország, Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya között folytak, különböző bajoktól és nyomorúságoktól sújtva olyan veszélybe került, hogy fennmaradására is aUg táplálhattunk reményt. Még kevésbbé arra, hogy korábbi alakjában helyreállítsuk, úgy ahogyan volt, amikor Belgrád, a kereszténység akkori bástyája leomlott és nem sokkal utóbb maga Lajos király is odaveszett Magyarország majdnem egész ifjúságának és katonaságának virágával, Buda főváros kétszer is hatalmába került az ellenségnek.
