Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Bárdossy László: A váradi egység
1943. OKTOBER HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE vm. fiVF. 10. SZÁM A VÁRADI EGYEZSÉG A mohácsi vésut kővető kettős királyválasztás következményeként az ellenkirályok, Zápolyai János és Habsburg Ferdinánd között több mint egy évtizedig tartó, változó szerencsével folyó küzdelem indult meg, mely végeredményében mindkét felet kimerítette és a török hódító terveit segítette elő. Ezt a veszélyt felismerve, a ma,gyar közvélemény kényszerítő óhajára az eUenkirályok 15S8-ban Váradon kiegyeztek. János király azt remélte, hogy ezáltal megnyerheti Ferdinánd bátyjának, a hatalmas V. Károly német-római császárnak tényleges segítségét a török ellen. A szerző ■»Magyar politika a mohácsi vész után* című, rövidesen megjelenő tanulmányának alább közölt részlete ennek a megegyezésnek politikai jelentőségét világítja meg. A FEGYVERSZÜNETET el^ hamar sikerült Rozgonyban tető alá hozni. 1537 december 1-én írták alá, azzal az elhatározással, hogy a tulajdonképpeni béketárgyalásokat Patakon fogják folytatni. Az ilyen tárgyalások természete, majdnem ceremóniája az, hogy előbb mindegyik fél még megpróbálja a maximumot kialkudni. A legmagasabb igényekkel kezdi, hogy leyen miből engedni. Érdemi nehézsé is akadt bőven. Aztán ahogyan telt az idő, ismét éreztette hatását a helyzet labilitása. A goriani vereség miatt nemrég még kétségbeesett Ferdinánd- ban újra felütötte fejét az olcsó reménykedés. A császár és a francia király között létrejött fegyverszünet, a török-ellenes üga megalakításának kedvező kilátásai ismét kiegyenesítették a derekát. Megint a császár segítségében bizakodott. Mint mindig, most is nem a maga, hanem az egész Habsburg-birodalom tétjeivel akart volna játszani. Ha rajta fordul meg, talán nem is jön létre a béke. Mert Jánosnál sem hiányoztak a kerékkötők. A francia király követén kívül, a brandenburgi és a mainzi választó is azon fondor- kodott nála, hogy az ő közbenjárásuk nélkül ne kössön békét. De a dolog most már józanabb és keményebb emberek kezén volt; nem olyanokén, akik változó hang^ulatok hullámain lebegtek. A végén a császári orátor már nem is jelentett és nem kért utasítást, hanem február 24-én »sok baj, fáradság és könnyek« után elfogadta azt a szerződést, amelyet a »nagyváradi béke« neve alatt regisztrált a történelem. Károlyi Árpád azt írja, hogy amit a mohácsi katasztrófa rontott rajtunk, azt a nag3rváradi béke volt hivatva jóvá tenni. Ez a megegyezés mindenesetre egyik legfontosabb állomása a mohácsi vész utáni idők magyar politikájának. Nemcsak azért,
