Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között

582

Szemle

homályosított el. Onciul, Bogdan, az idősebb Giurescu s főleg az önámító kultúrsovinizmus ellen küzdő irodalmi vezér és politikus, Titu Maiorescu valóban jó előképek a mellékzöngék nélküli igazságot keresők számára. Érdekes véletlen (vagy talán nem is véletlen), hogy a lorga ellen indított támadások élén annak a Giurescunak fia állt, akit épen lorga ellenszenve akadályozott meg a tehetségéhez méltó érvényesülésben.*5 A 65. életévében járó öreg történész bámulatos rugalmassággal küzdött ellenfeleivel, akiket egyúttal a nemzet ellenségeinek is tartott. Folyóirataiban, politikai lapjában cikkek sorozatát írta vagy sugalmazta ellenük, a közhangulatra való nagyobb hatás kedvéért engesztelő kegyeleti zarándoklatot szervezett Mihály vajda anyjának sírjához, akinek emlékét szerinte Petre P. Panaitescu könyve meggyalázta, majd tudományos és társadalmi egyesületekben lángoló szavakkal ostorozta az új iskola tévedéseit és bűneit, végül pedig még nála is szokatlan munkatempóban megírta a román történelem új, hatalmas szintézisét.36 Míg Giurescu munkája első kötetének megjelenése után két évre tudott csak újabb két kötetet kihozni s az események tárgyalásában így is csak a XVI. század végéig jutott el, addig lorga három év leforgása alatt tíz vaskos kötetben, több mint 4000 oldalon írta újra a román történelmet az őskortól napjainkig. Természetes, hogy a sietség erősen megérzik rajta s a mű egységét a »technikai« munkatársak igénybevétele nem mozdította elő. A felhasznált adatok bősége, a koncepció merész nagyvonalúsága és az egyes részleteknél érvényesülő írói kvalitások azonban még így is a szerző nem mindennapi egyéniségéről tanúskodnak. Hibái viszont kiütközőbbek, mint régebbi műveiben, túlzó következtetései kategórikusabbak, élesebbek s az elírások, tévedések, melyekhez nagyszámú sajtóhiba is járul, a gyors nunka miatt igen gyakoriak. Első szintézise és azóta megjelent részletmunkái után ez az összefoglalás nem sok újat hoz, sőt módszerének gyengéit még jobban kidomborítja. A román történelem formai és tartalmi szempontból komoly szintézise tehát Giurescu és lorga művei után is tovább várat magára.

PANAITESCU MUNKÁSSÁGA

AZ »ÜJ iskola« Célkitűzéséi eddig leginkább Petre P. Panaitescu munkásságában valósultak meg, benne látjuk a modern román történetírás legkiválóbb képviselőjét. Széles látóköre, tárgyilagosságra való törekvése, írói képességei egyaránt fölébeemelik kortársainak. Már pályája kezdetén felismerte a román történelem igazi megértésének egyetlen útját, a szomszéd népek történelmében való elmélyülés szükségességét és éveket szentelt a lengyel-román kapcsolatok tanulmányozásának. Egy másik nemzet történetírásával való alapos megismerkedés nemcsak a menn3dségi tudást gazdagítja, hanem ránevel a saját nemzet történetének tárgyilagos, mintegy kívülről, felülről való szemléletére is, amire a román tudományosság annyira rá van szorulva. Lengyel és orosz vonatkozású részletkutatásait gazdag dokumentáció és az összefüggések élesszemű meglátása jellemzi.37 Már Jó Sándor moldvai vajda uralkodását tárgyaló

»5 Az »új iskola« körüli vitát e sorok írója ismertette A román történetírás új iskolája címen. Századok, 1938. 60—65.

Istoria Románílor. I—X. Buc. 1936—39. (Franciául is.)

37 Nicolas Spathar Milescu. Paris 1925. — IrMuenta poloná ín opera personalitatea cronicarilor Grigore Ureche ^ Miron Costin (Lengyel hatás G. U. és M. C. krónikások müvében és személjdségében). Buc. 1925. — Emigrálta poloná revolu^ia romána dela 18^8 (A lengyel emigráció és az 1848-as román forradalom). Buc. 1929. — Cőlátori poloni in Tárile Románé (Lengyel utazók a román országokban). Buc. 1930. — Petru Rare§ fi Moscova. Buc. 1934.