Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
Szemle 583 kisebb munkájában érezhetően új szemléletmód érvényesült,38 történetírói kvalitásai azonban eddigi főművében. Vitéz Mihály havaselvi vajda életrajzában bontakoztak ki.»» Ez a monográfia a maga nemében a román történetírás legsikerültebb alkotása, hősének alakját józan forráselemzéssel szabadítja ki az illúziók ködéből, melyet az elmúlt évszázad érzelmes román nacionalizmusa szőtt köréje. Leszámol a fejedelmi származás babonájával, bebizonyítva, hogy a törökverő vajda egy görög korcsmárosnő törvénytelen gyermeke volt s fiatal korában maga is kereskedéssel foglalkozott. Uralkodásának társadalmi hátterét megrajzolva, kidomborítja a bojárok eddig eléggé nem méltányolt szerepét. Mihály a román bojárság teremtménye volt, a kisoláhországi bojárok juttatták őt trónra és koholtak számára fejedelmi családfát, érthető tehát, hogy ennek az osztálynak érdekeivel azonosította magát s épen ő szolgáltatta ki véglegesen a parasztságot a földesurak kényének. A hagyományos felfogással ellenkezik Panaitescu reális szemlélete Mihály erdélyi szereplését illetőleg s ebben a tekintetben nagy lépésekkel közeledik a magyar történetírás véleményéhez. Megállapítja, hogy Erdély elfoglalásában nem az összes románok egyesítésére irányuló tudatos nemzeti törekvés, hanem katonai és hatalmi szempontok vezették, itteni uralmát nem a román népre, hanem a magyar nemességre, a székelyekre és a szászokra, a politikai szempontból egyedül számbajövő társadalmi elemekre akarta alapozni s az erdélyi magyarság nem az általa állítólag felszabadítani akart erdélyi román jobbágyok bosszújától félve szegült ellene, mint ahogy azt a román történészek eddig állították, hanem a havaselvi bojárok beáramlását s gazdasági és politikai térfoglalását akarta megakadályozni. A legendák hőse helyett az igazi hús-vér embert, jellemben, gondolkozásban korának gyermekét ábrázolja Panaitescu s a tárgyilagos román olvasónak is meg kell állapítania, hogy amit a vajda alakja nimbusz tekintetében ezáltal veszít, megnyeri emberi és történelmi hitelességben. Igazi nagyságát és jelentőségét is jobban meg lehet érteni, ha nem erdélyi politikáján van a hangsúly, hanem a balkáni népeknek a török ellen vívott szabadságharcai sorozatába illesztjük be pályafutását, mint ahogy szerzőnk helyesen teszi, mikor részletesen ismerteti harcainak balkáni visszhangját s azt az ünneplést, melyben őt elsősorban a görögség, mintegy nemzeti hősét részesítette. Sikereinek és bukásának okait a nemzetközi politika, főként pedig a Habsburg-lengyel rivalitás összefüggéseiben keresi és találja meg, őszintén és tárgyilagosan kimondva, hogy sem a havaselvi bojárság politikai műveltsége, sem Havaselve gazdasági és katonai erőforrásai nem bizonyultak elegendőknek a nagyratörő tervek tartós megvalósításához. A vajda, diplomatái ügyetlensége és leküzdhetetlen pénzzavarai miatt nem tudta magát fenntartani a két nagyhatalom között. Ha itt-ott talán színezi is kissé előadását megbocsátható román érzelme, Panaitescu sohasem esik abba a hibába, hogy modem eszméket vetítsen vissza a múltba s ezzel a történelmet meghamisítsa. Sajnos, ez az érdeme nem magátólértetődő, akkor, mikor lorga »Dácia helyreállításáról« beszél ugyanezekkel az eseményekkel kapcsolatban s olyan gondolatokat, törekvéseket tulajdonít hősének, melyek a XVI. századi ember agyában aligha fordulhattak meg.^o Feltűnő, de tökéletesen érthető körülmény, hogy Panaitescu a lengyelekkel kapcsolatban tudja legelevenebben visszaadni a történteket, könyvének talán legsikerültebb része az, ahol a Mihállyal szemben folytatott lengyel politika külső és Alexandru cél Bún. Buc. 1932. Mihai Viteazul. Buc. 1936. •0 Istoria Bománilor i. m. V. 362.
