Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Teleki Béla beszéde a magyar reformról

560

Magyar Figyelő

kisebbségi sors nehézségei indították ei s ma már tudatosan hirdetjük ennek a szükségességét és gondoskodunk a megvalósultak megőrzéséről és továbbfejlesztéséről. De gondosan vigyázunk arra, hogy milyen gondolat jegyében történik ez a iiármas összefogás. Nehogy az értelmiség, melyet jóhiszeműsége, de esetleg csak opportunitása visz;most a közös táborba és a tömgénél fogva is nagy súllyal bíró magyar földmí- vearéteg és munkásság ezen az összefogáson keresztül a magyarságtól idegen célok szolgálatába állittassék és a nemzetköziség vagy a zsidó törtetés lovagoljon magyar tömegek hátán az érvényesülés felé.“

„A jövő útját, a kiépítendő magyar jövendő politikáját a józanság, a mértéktartás és az adottságokkal való számolás, egyszóval a reálizmus kell hogy megszabja. A mesz- szetekintő, de azért mindig földönjáró, a valóságos élet törvényeivel számoló szemlélet Erdélynek, az erdélyi léleknek mindig egyik legjellemzőbb sajátossága volt. Bocskai fejedelem egykor azt üzente a hozzá követet küldő osztrák főhercegnek: hiába küld ő hozzá bőbeszédű követet, mert amint mondja: ,.a dolgot ő magát nézzük, csak a mi nemzetünk javát és magunk megmaradását, azonkívül szók és rábeszélések minálunk semmit sem fognak.

Ennek a józan magyar szemléletnek, mely egykor naggyá tette az Árpádok magyar birodalmát s később „két pogány közt“ megtartotta a kis erdélyi fejedelemséget, kell ma fokozottabb mértékben érvényesülnie az egész magyar politikában. Túlsókat jártunk már jelszavak után, túlsókat ringattuk magunkat L'luziókban, mert nem akartuk a reális tényeket meglátni, mert

kényelmetlen volt velük foglalkozni. A tények azonban tények maradnak akkor is, ha azokról nem akár senki sem tudomást venni. A magyar föld, a magyar numka és a magyar töke kérdései ma is megoldatlanok, a magyar szociális rend csak alakulóban van, a magyar műveltség még ma sem érvényesül a maga teljességében, a magyar szellem még mindig csak vendég a magyar közéletben, a társadalmi kiválasztás természetes kibontakozását egy idejétmúlt életforma előítéletei gátolják. Mindennek következményeként a magyar élet mélyén kielégítetlen vágyak és törekvések feszülnek.

Ezeket a feszültségeket le kell vezetni, a nagy magyar kérdéseket meg kell oldani, a magyar reformot végre kell hajtani. Ebben minden gondolkodó magyar egyet is ért. Nincs olyan józan magyar ember, aki ne volna tisztában azzal, hogy Magyarországon a háború után az állam és a társadalom életében mély változásoknak kell bekövetkezniük. A magyal' reform gondolata ma már nem kisebb vagy nagyobb csoportok elgondolása, azt pártok nem sajátíthatják ki, az egész magyar társadalom kívánsága, óhaja, sőt követelése. A kérdés, ami felett vitatkozni lehet, csak az, hogy milyen módon és milyen mértékben következnek be ezek a változások. Az azonban nem vitás, hogy ezeknek a változásoknak magyar módra kell bekövetkezniük, a magyar helyzetre, a magyar adottságokra és a magyar szükségletekre kell ráépülniük. Ügy, ahogy ezt a magyar realizmus megkívánja s nemzetünk érdekei megkövetelik.“

*

„Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a szociális intézmények sokasága vagy szaporítása nem jelent egyet a szociális kérdés megoldásé-