Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Teleki Béla beszéde a magyar reformról
Magyar Figyelő 559 lehetővé teszi azt, hogy az ország belső megújulása és a háború utáni Európa újjárendezése által megkívánt reformokat is alkotmányos úton veilósitsuk meg. A magyar alkotmány szelleme pedig biztosítja azt, hogy az individualizmus és kollektivizmus évtizedek óta tartó birkózásában megtaláljuk az emberi szabadság és a szabadságot biztosító rend egyensúlyát, az erő egyensúlyát az erkölccsel és a tömeg egyensúlyát a szellemmel. 3. A magyar népnek álammá alakulása a kereszténység jegyében történt s azóta is a nyugati kereszténység gondolatának letéteményese és legkeletebbre előretolt bástyája volt mindig a magyar állam. A legkeletibb gótikus templomok Csík, Háromszék és Brassó vármegyékben állanak. A keleti Kárpátok karéjánál végződik a Njmgat és ezen túl kezdődik Kelet. Most is, ezután is a tiszta keresztény szellemben kell a magyarság erkölcsét, kultúráját, társadalmát megújítani és a magyarságot tovább építeni. 4. A magyar állam a magyar nemzeten alapul. Államunkat a magyarság jelentette, ő tartja fenn, ő adja meg nemzeti jellegét. Ebben a hazában egyedül a magyarság az, amelynek számára ezenkívül nincs máshol hely. Ezért a magyar államnak a magyarság örök célkitűzéseit kell szolgálnia. Ha azonban duna- medencei hivatásunkat teljesíteni akarjuk, akkor olyan magasabb- rendű államkoncepciót keU kialakítanunk, amelynek keretében a nemzetiségek a velünk közös haza építő munkájába belekapcsolhatók. A magyarok és nemzetiségek közötti egyensúly a múltban megvolt, mert már első királyunk politikai végrendeletében a jövevényeknek és vendégeknek az ország érdekében való hasznosítását kötötte utódai lelkére. Történelmünk folyamán nemzetiségi viszályokkal először a XVLU—XIX. században találkoztunk. Az első világháború óta történt események és főként a napjainkbEin egyre súlyosbodó külpolitikai jelenségek nemzetiségeinkben is bizonyára meg fogják érlelni azt a gondolatot, hogy itt, a nagyhatalmak ütközőpontján, a magyarság és a szomszédnépek végzetesen egymásra vannak utalva és akaratuk és közvéleményük ellenére is meg kell találniuk az együttműködés lehetőségét. Abban is minden magyar embernek egyet kell tehát értenie, hogy egyenjogúság és egymás életjogainak tisz- teletbentartása és biztosítása mellett kíván együttműködni a magyar állam határain belül élő nemzetiségekkel, ha ők is erre az alapra helyezkednek.“ • „Erős nemzeti összefogás csak úgy valósulhat meg, ha eltűnnek a társadalmi előítéletek, megszűnnek az osztályellentétek és az a kasztszellem, amelyik főleg a felsőbb osztályok részéről elzárkózásban nyUvánul meg más osztályokkal szemben. Igenis, hirdetjük s a magunk példáján tanulva követeljük, hogy le kell bontani a társadalmi válaszfalakat, szabaddá kell tenni a felfelé törekvő értékes elemek útját, el kell törölni az egyes társadalmi osztályok elkülönülését szogáló címeket, közel kell hozni egymáshoz a magyart. De mindezt egy organikus, kiegyensúlyozott, testvéri társadalom jegyében. Veszedelmes és korszerűtlen jelenség tehát az, hogy egyesek ma megint osztályharcot akarnak kezdeményezni, vagy legalább is osztályellentéteket szítanak. Más oldalról egyre hangosabb követelés hangzik és akció indul el annak megvalósítása érdekében, hogy a munkásság, a földmívelő réteg és az értelmiség fogjon össze. Ez Erdélyben nem új gondolat. A
