Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Ruzitska Lajos: Erdélyi vasútak

ERDÉLYI VASUTAK

Ennek a cikknek nem feladata az erdélyi vasúti kérdés részletesebb tárgyalása. Hiszen ahhoz előbb ismertetni kellene a múlt század hetvenes évei óta sok tekintetben teljesen hibás és a magyarság fejlődését és gazdasági előbbrevitelét nagy mértékben elhanyagoló vasútépítési politika részleteit. Ez pedig nem egy rövid cikknek, hanem egy nagy részletességgel megírt gazdaságtörténelmi tanulmán5miak lenne a feladata. Csak egy ilyen tanulmány fejthetné ki, hogy milyen vétkes mulasztások történtek e tekintetben egyrészt az akkori kormányok hozzánemértése, vagy jobb esetben nemtörődömsége miatt, másrészt a mindig csak a nemzetiségek érdekeit néző és csak azokat támogató Habsburg-politika következtében. El kell ismernünk azonban, hogy a vasútvonalak hibás vezetését részben Erdély különleges hegy- és vízrajza is befolyásolta, mely a magyar vidékek közvetlen összekötését ha nem is tette lehetetlenné, de legalábbis erősen nehezítette. Így az olcsóbb beruházásokat mindig előnyben részesítő államháztartás vezetői könnyen hajlottak a kisebb költséget igénylő, de a magyarság érdekeit mellőző beruházási tervek felé.

Csak egy tekintet Erdély térképére és csodálkozva kérdezhetjük például, hogy a Nagyvárad—Kolozsvár—^Brassó közötti legfontosabb vasúti fővonal miért halad olyan kacskaringós vonalon? Miért kerülte el a Kalotaszeg legmagyarabb vidékét Bánffyhunyad és Kolozsvár között? Miért törik meg a vonal Apahidánál és miért nem haladt egyenesen Marosvásárhely felé? Ehelyett többszöri kanyarodással lekerült Székelykocsárdon és Tövisen át a szászok és románok lakta völgyekbe és Köpecnél újra megtörve, ér végül Brassó elé. És onnan miért nem haladt a legegyenesebb úton, a Bodzái szoroson át, közvetlenül a Fekete-tengerhez, illetve a Duna- torkolathoz, hogy ezáltal megteremtse Erdély, de egyúttal egész Magyarország legközvetlenebb és legrövidebb összeköttetését a tengerrel ?

Csupa olyan kérdés, melyre csak az előzményeknek és a tárgyalások lefolyásának pontos feltárása után lehetne kimerítően válaszolni. De aki egyszer megismerhette, vagy legalább megsejtette azokat az okokat, melyek a végleges döntést előidézték, az megdöbbenve állapíthatja meg, mennyi mulasztás történt e tekintetben a magyarság érdekei ellen. S egyúttal felismerheti azt is, hogy mennyi javítani és helyreállítani való mutatkozik Erdély vasúti közlekedésében, ha azt akarjuk, hogy az egyrészt az erdélyi magyarság érdekeit és ezzel eg3Űitt az egész ország közgazdasági fejlődését elősegítse, másrészt a nemzetközi forgalom legrövidebb lebonyolítását is lehetővé tegye.

Nézzünk szembe nehány önként felvetődő kérdéssel és mindjárt látni fogjuk, hogy az előbbi — csak általánosságban említett — vádakban mennyi az igazság.