Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája
Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája 551 merő reformpolitikussal, a „legmagyarábh magyar“-ra\.'^^ Széchenyi nemzetiségi politikája erkölcsi magatartás, javaslatai nemzetpolitikai normák. Wesselényié magyar reformpolitika, a megoldást közjogi törvényjavaslatok formájában ajánlja. A forradalom előtt semmi sem valósul meg nemzetiség prog- rammjukból. Szemere Bertalan 1849 július 28-i szegedi törvénye „a kisebb nemzetiségekről“ elkésett kísérlet, ami nem tudja feltartóztatni az eseményeket.®^ De már közvetlenül a forradalom után Kemény Zsigmond azt írja: „kövessük 1851-ben a tanácsot, melyet Széchenyi 1842-ben adott; de amely akkor a közvélemény által indignatioval visszautasittaték“Wesselényi javaslatai nyomán, sőt azokon túlmenően az 1863/64. évi szebeni országgyűlés meghozza a románság nemzeti, vallási és nyelvi egyenjogúságát, de a kiegyezéssel ezek a törvények tárgytalanná válnak, bár a görög keleti és katolikus egyházak széleskörű önkormányzatát az 1868 :IX. és 1868:XXXIX. t.-c. biztosította. A közjogi kiegyezés után Deák Ferenc és Eötvös József megalkotja a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában az 1868:XLIV. tc.-ket.®® Benne Széchenyi magasztos nemzetiségi koncepciója válik valósággá és Wesselényi törvényjavaslatainak egyes rendelkezései iktattanak törvénybe.^“ A nemzetiségi törvényt az érdekeltek nagy része nem fogadta el alapnak s így a magyar kormányok is indokot találtak arra, hogy némely intézkedéseit ne hajtsák végre. A kiegyezési kor milleniumi hangulatában a magyar nemzetállam ragyogó délibábja elhomályosítja Széchenyi és Wesselényi kétségeit és aggodalmait. Üjabb nemzeti katasztrófának kellett következnie, hogy az ország visszatérjen az elhagyott útra. Bethlen István a trianoni csonka hazából igyekezett kisebbségvédelmi mintaállamot teremteni. Teleki Pál a megnagyobbodott haza nemzetiségeit akarta Széchenyi szellemében Szent István birodalmába visszavezetni. Amikor az 1941 :V. te. a nemzetiségi érzületet, Európában elsőnek, büntetőjogi védelemben részesíti, ezáltal csak Wesselényi kilencvennyolc év előtti javaslatának ötödik pontja emelkedik törvényerőre. A dunántúli és partiumi főnemes, az ország két szélső tájhazájának politikai típusa, száz évvel ezelőtt olyan nemzetiségi program- mot adott, mely a soknyelvű állam vezetésének ma is időtálló, szilárd alapját képezheti. Vajha a nemzet nemcsak a katasztrófák után térne vissza hozzájuk, hanem jó kedvben, bőségben sem feledkeznék meg Széchenyi és Wesselénjn tanításairól. Ha reájuk hallgat, önmagához és legjobb hagyományaihoz marad hű. MIKÓ IMRE Széchenyinek Kemény Zsigmond, Wesselényinek Beöthy 2i3olt adta ezt a jelzőt. ä' Szemere Bertalan miniszterelnök emlékiratai az 1848—49-lki magyar kormányzat nemzetiségi politikájáról. Sajtó alá rendezte Szüts Iván. Budapest, 1941, 46—48. 1. “ Br. Kemény Zsigmond: Még egy szó a forradalom után. Pest, 1851, 190 1. 3“ Mester Miklós: Az autonom Erdély. 1860—63. Budapest, 1937, 266 1. *0 Mikó Imre: A magyar nemzetiségi törvény. Közjogi és politikai tanulmány. 554 1. Kéziratban.
