Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája
Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája 547 ellen irányulna. „Elzárt nincs nemzetiségünknek ártalmasabb ellensége — a betyáros magyarságnál. A magyarok Istene előtt kedves tettet követ el, ki durvaság, darabosság s butaság elűzését mozdítja elő, s ki a magyart mind tudományi, mind mesterség!, mind társadalmi viszonyaiban míveltebbé teszi.“^^ Innen nemzetiségi politikájának másik iránya: a magyar nemzetiség öregbítése s terjesztése a nevelés és iskoláztatás útján. Nagy reményeket fűz a kisdedóvók működéséhez, mert ezen az utón a nemzetiségek megtanulhatnak magyarul anélkül, hogy anyanyelvűket el kellene felejteniük. Végül szükségesnek tartja, hogy a törvényhozás is foglalkozzék a nemzetiségek jogaival s erre vonatkozóan javaslatot terjeszt elő, mely az első magyar nemzetiségi törvényjavaslat. „Erőpontosítás lévén a hon fennmaradása s boldogsága feltétele, erre pedig nemzeti egység s egyesség fő eszköz: bánattal tapasztalja a törvényhozó test honunk különböző ajkú lakosai közt a károsan s veszélyesen növekedő súrlódást. Minek megszüntetésére s a kedélyek megnjnigtatására n3dlván kifejezi, miszerint: 1. Az idegen ajkunkat anyai nyelvüktől megfosztani, s annak magány életben s társas viszonyokbani használatától eltiltani ko- i'ántsem szándéka; sőt annak szabados használata iránt azokat biztosítja. Valamint 2. A hozzá kapcsolt Horvát- és Tótországokban, azoknak törvényesen létező saját nemzetiségét a magyar alkotmány oltalma s biztosítása alá helyezvén, ezen országokra nézve az ott divatozó nyelv magány s társas életbeni használatán kívül, keblökbeni közdolgok s közigazgatás folytára s minden hivatalos iratokra nézve — az eddig ott divatozott s divatozó szokást fentartandónak határozza. 3. A különböző ajkúak közti viszálkodásokat károsoknak s veszélyeseknek ismervén el, az arrai ok-adást bűnösnek nyilvánítja. Mire nézve 4. Az idegen ajkuakat — legyenek azok németek, tótok, oláhok, vagy más nyelvet beszélők — anyanyelvűk magány s társas körökben! használatában akadályozni, s azokat erőszakkal a magyar nyelv használatára szorítani: sem törvényhatóságoknak, sem egyéneknek nem szabad. Nemkülönben 5. Az idegen ajkuakat nyelvükért s fajukért gúnyolni és sérteni, azok ellen ingerelni, — akár szóval akár írásban, avagy tettel történjék is — tilalmas. Másfelül 6. A magyar nyelv lévén törvényhozásnak, közigazgatásnak s törvénynek eredeti nyelve, s ezekbeni központosulás s egység a közboldogság feltétele: ezért a magyar nyelv törvény-rendelte használata s terjedése ellen, bárminő igenleges vagy nemleges merény; valamint az, és az azt beszélők elleni gúny s ingerlés, tiltatik.“^« Az első nemzetiségi törvényjavaslatot kiegészítik azok a javaslatok, amelyeket Wesselényi a magyar nyelv terjesztése érdekében tett: Ezek: a magyart kell a közigazgatás és közoktatás nyelvévé I. m. 284. 1. »» I. m. 316—318. 1.
