Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája
Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája 545 ehelyett csak azt nézték, hogy adót fizessen és robotoljon s mindegy’ volt nekik, milyen nyelvet beszél.^s Ezek a gondolatok azt árulják el, hogy Wesselényi, aki a társadalmi reformok szükségességét a leghatározottabban látta és hirdette, aki szerint a három nemzet és négy vallás uniója Erdély hét főbűne, 1831-ben az emberi jogok érvénybe léptetésével és a magyar nyelv terjesztésével a nemzetiségi kérdést is megoldhatónak vélte. Ebben nem különbözik liberális kortársaitól, akik abban a meggyőződésben éltek, hogy a magyaroktól nyert szabadság és egyenlőség fejében a hon többi népei önként fognak lemondani nemzetiségükről s Így a testvériség is megvalósul közöttük. Vagy SzeJcfü Gyula szavaival: a liberális irányzat arra a meggyőződésre jutott, hogj' Szabadság és Ész uralma egyedül a fejlettebb magyar nemzetiség égisze alatt fejlődhetik ki és hogy Szabadság és Ész uralkodása alatt az idegen nemzetiségek maguktól, erőszak nélkül át fognak hasonulni a liberális ideák képviselőjéhez, a magyarokhoz.^*’ Széchenyi kezdettől fogva nem hitt ebben az illúzióban, Wesselényi később revízió alá vette nézeteit, de Kossuthot még 48-ban is ez a „baJítélet“ hevíti s csak az emigrációban kezdi felismerni a nemzetiségi kérdés lényegét. A Balítéletekről szerzőjét népszerűsége tetőpontján éri utói a kormány üldözése s az erdélyi országgyűlési napló kinyoniatásáért és egyik beszédéért, amelyben a kormán}^; kilencmillió köznép kiszipolyozásával vádolja, 1839 február 9-én a hétszemélyes tábla „oktató üdvösséges például“ három esztendei fogságra ítélte. Vele egyídőben ítélték el Kossuth Lajost a Törvényhatósági Tudósítások kiadása miatt. A fogság alatt már nagyon meggyengült Wesselényi látása, amihez ezenkívül az is hozzájárult, hogy az 1838. évi pesti árvíz alkalmával több mint hatszáz embert mentett ki a hullámok közül. A Graefenbergben töltött fogoly-évek alatt eg3ire gyengülő szemei mind élesebben látták azt a veszéljd;. ami Magyarországot a pánszlávizmus és a nemzetiségi törekvések oldaláról fenyegette, így bontakozik ki a nagy társadalmi reformerből az első magyar nemzetiségi politikus, — amint őt Asztalos Miklós nevezi. Wesselényi a nemzetiségi veszélyt akkor tárta a magyar közvélemény elé, amikor magát már „polgári halott''-nsik nevezi és saját hasonlata szerint csak képe él, mely egykor a nemzet dísztermeiben, fényes rámákban foglalt helyet s amely azóta mellékszobákba szorult a feledékenység porával belepve. De amint az ősképek is megszólalnak, amidőn balsors vagy veszély fenyegeti szeretett családjukat, a síron túlról harsogja szózatát: „Veszély fenyeget oh hon! veszély oUyan, milyen még sohasem!" „Hazám, nemzetem, léted vagy nem-léted kérdése forog fenn; — ébredj és tegyél, — vagy veszni fogsz!"^^ Wesselényi a veszélyt abban látja, hogy a nemzetiségek és a magyarság egy része nem nyert még polgárjogot s •» I. m. 261—262. 1. ” Bzekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. 115. 1. ’s B. Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Upcse, 1843. 1., 2., 4. és 97. 1.
