Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája
538 Mikó Imre Corpus Jurissal nem lehet megmenteni a hazát. A Széchenyi és Wesselényi között történt elhidegülés is Kossuth politikájának következtében vezet nyílt szakításhoz. Amikor Széchenyi megírja Kossuth ellen a ,^élet népé“-t, a „Garat“-o\, és elmondja akadémiai beszédét, Wesselényi a beszéd elhangzása után indulatosan támadja meg őt a Pesti Hirlap-ban, mielőtt még a beszéd szövegét pontosan ismerné. A beszéd a nemzetiségekkel szemben való magatartásról szól, arról a kérdésről, amelyet Széchenyi illesztett be először a magyar politikai ideológia rendszerébe, s amelynek megoldására Wesselényi dolgozott ki először törvényjavaslatot. A két nagy szellem száz évvel ezelőtti meglátásai ma is fáklyaként világítanak a nemzetiségi kérdésnek abban a bonyolult szövevényében, amely körül az utolsó évszázad alatt ann5Úszor intra muros pecca- tur et extra. SZÉCHENYI ISTVÁN ÜGY LÉP FEL a közéletben, mint a magyar nyelv és nemzetiség előharcosa. 1825 november 3-án az ország- gyűlést megelőző kerületi ülésben Nagy Pál sopronmegyei követ beszédének hatása alatt egy évi jövedelmét, 60.000 forintot ajánlott fel a magyar tudós társaság megalapítására. A főrendi tábla ülésein ő az első, aki magyarul beszél.^ Külföldi tanulmányútjairól hazatérve, a reformmozgalmat megindító első nagy munkájában, az 1830-ban megjelent az akkor divatos kozmopolitizmus ellen ír s a nemzeti érzést dicsőíti: „Ha nemzeteket egyes személyekkel hasonlítunk össze, akkor a nemzetiség nem egyéb, mint rokonok közti szeretet, barátság s a familiabeli becsület fenntartását eszközlő éberség; ha pedig mélyebben tekintjük, mint előbb érintém, akkor az emberi lény minden ereibe s lelke legbelsőbb rejtekibe szőtt természeti tulajdon, mellyet az önbecs megsemmi- sedése nélkül szinte oUy lehetetlen kiirtani, mint bizonyos, hogy ‘ Széchenyi nemzetiségi politikájára vonatkozóan lásd a kővetkező munkákat: Grünwald Béla: Az új Magyarország. Gróf Széchenyi István. Budapest, IV+529 1. — Zsilinszky Mihály: Széchenyi és a nemzetiségi kérdés. Akadémiai Értesítő. Budapest, 1894, 335—373. 1. — Gaál Jenő: Gróf Széchenyi István nemzett politikája. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Budapest, 1903. I—II. k., 496+167 1. — Zsilinszky Mihály: Széchenyi István nemzetiségi politikája. Magyar Társadalomtudományi Szemle. VI. k., 1913., 237—■ 249. 1. — Fekete József és Váradi József: Széchenyi vallomásai és tanításai. Budapest, 1928, 325 1. — Hóman—Szekfü: Mag^yar történet. Budapest, évsz. n., VII. k. — Szekfü Gyula: Széchenyi és a harmincas évek. 103—145. 1. — Szekfü Gyula: A mai Széchenyi. Eredeti szövegek Széchenyi István munkáiból. Budapest, 1935, 488. 1. — Szekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Budapest, 6. kiadás, 1940, 514 1. — Váradi József: Széchenyi életlátása. A nemzetiségi kérdés. Széchenyi zsebkönyvtár. Budapest, 1938, 43. 1. — Csuka Zoltán: Széchenyi és Magyarország nemzetiségei. Külügyi Szemle, XVIII. évf., 1941 november, 530—534. 1. — Joó Tibor: Széchenyi nemzetiségszemlélete. Láthatár, IX. évf., 1941 november, 273—281. 1. — Bédi Imre: Széchenyi és a nemzetiségei kérdés. Kisebbségi Körlevél. V. évf., 1941 november, 331—337. 1. — Váradi József: Széchenyi nemzetiségvédelmi arany- szabálya. Láthatár, X. évf., 1942 december, 361—364. 1. — Joó Tibor: Széchenyi akadémiai beszédének jelentősége. U. o., 371—373. 1. — ókéri Polzovics Iván: Széchenyi nemzetiségi politikája. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Kisebbségjogi Intézetének kiadványai. Budapest, 1942, 47 1.
