Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája

SZÉCHENYI ÉS WESSELÉNYI

NEMZETISÉGI POLITIKÁJA

Az ELMÚLT ÉV ŐSZÉN volt száz éve annak, hogy Széchenyi István az Akadémia ülésén elmondta emlékezetes beszédét a nemzetiségi kérdésről, az idén pedig száz éve, hogy Wesselényi Miklós szózata megjelent a magyar és szláv nemzetiség ügyében. A beszéd és a szózat a reformkor két legnagyobb magyar személyiségének ajkairól akkor hangzott el, amikor már évtizedes barátságuk között ott állott a hatalmas harmadik, Kossuth Lajos. Széchen3n és Wesselényi együtt töltötte fiatalságát, együtt utazták be a művelt nyugatot, Wesselényi Széchenyi tanácsára vett Szatmáron birtokot, hogy joga legyen a főrendi táblára való belépéshez. Wesselényit elragadta Széchenyi eszméinek gazdagsága, műveltsége, alkotó szenvedélye; tőle tanult meg angolul Byron Manfrédjának olvasása közben. Széchenyi tudta, hogy komorsága és szarkazmusa alkalmatlanná teszi őt a tömegek előtt a vezetőszerepre, mert a magyarnak, mint keleti fajtának olyan pártvezér kell, aki széles, köpcös termetű, erős mint a bika, akinek dörgő hangja megreszketteti az ablakot, aki dagállyal tud beszélni, akire ha egy messzi vidékről jött ember rátekint, önkéntelenül felkiált: „ez ám a hatalmas, a méltóságos, királyi tekintetű magyar!“ Erre a szerepre szemelte ki Wesselényit. Széchenyi lett volna a párt feje, Wesselényi a ko- lompos; Széchenyi a gondolkodó, Wesselényi a vezérszónok.

De az emberi sorsok nem a célszerűség és a munkamegosztás okos kompromisszumai szerint alakulnak. Wesselényi erősebb egyéniség volt annál, semhogy Széchenyi szócsöve lehetett volna, Széchenyi nem tudta kormányozni barátját, akit később haragosan „keleti medvé“-nek nevez. íJtjaik már elváltak, amikor 1840 május 13-án hároméves fogság után Kossuth előtt megnyílik a börtönajtó és ő áll a reformnemzedék élére. Kossuth Lajos ellentmondást nem tűrő egyénisége rányomta kortársaira és korára bélyegét, ö lett a Széchenyi által várt népvezér és verbunkos. A szónok, aki a magyar szívek legérzékenyebb húrjain mesterien tud játszani, de ugyanakkor a fékezhetetlen forradalmár is, aki a magyar kérdést olyan egyszerűen és határozottan állította a nemzet elé, mint a költő: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!"

Kossuth viszonya Széchenyihez és Wesselén5Úhez sajátosan alakult. Széchenyit ő nevezi a legnagyobb magyarnak, de a fogságból való kiszabadulása után Széchenyi élesen szembefordul Kossuth magyarosító demagógiájával és Isten ostorának bélyegzi meg őt, akinek útját vér és vér fogja jelölni. Kossuth családjáról a fogság alatt Wesselényi gondoskodott és kiszabadulását követő napon birtokainak jószágigazgatóságát ajánlotta fel neki. Kossuth hálából azt ígérte, hogy mint hű kutya, úgy fog ragaszkodni Wesselényihez, mégis amikor 1848 augusztusában hosszú előszobázás után bejuthatott hozzá, kegyetlenül figyelmezteti a vak embert, hogy