Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Erőss Alfréd: Mítosz, vallás és irodalom

536

Erőss Alfréd: Mítosz, vallás és irodalom

függ a nemzet jövője. Az egyszerű orvosi diagnózis Is megállapíthatja: a kettő közül melyik vezet gyógyuláshoz és egészséghez.

Vájjon elzárkózhat-e a költő az art pour Vart elefántcsonttornyába? »Próbálja meg, aki tudja. De ha igazán lélek, nem fogja megtehetni, mert mint művész is felelős azért, ha az állatiság kiírtja a világból a szépséget. A lélek emberének éppen az ízlés nevében nincs joga meglépni az élet küzdelme elől« (Makkal Sándor). Bizonyos az, hogy a világirodalom nagy remekei egyúttal nemzeti alkotások, amelyeknek történeti s népi jelentősége századokra kihat. Gondoljunk csak Shakespeare, Cervantes, vagy Dante műveire. Halhatatlanok, mert a krisztusi világnézet világosságát közvetítik népüknek. Ugyanezt várta, egy kicsit talán leszűkítve, Remé- nyik Sándor az erdélyi írótól, hogy »öntudatos eszköz legyen az Ür kezében«. Baudelaire, aki jobban ismerte az infemális mélységeket, utolsó könyvében azokhoz a poétákhoz fordul, akik egy műparadicsom igézetével kápráztatják el olvasóikat. »Ezek a szerencsétlenek, — mondja, — fekete mágiával akarnak varázsszert csinálni, amellyel önmagukat egyszerre fölemelhetik a természetfölötti világba. A mágia megtéveszti szívüket s hamis tüzet, hamis vüá- gosságot, hamis boldogságot gjnijt benne. Az igazi költő épp úgy, mint az igazi bölcselő, lelkét állandó munkában és imában újitja meg, erős akarat gyakorlásával és megfeszített munka ütemével az igazi szépség kertjét építi.« Majd így fejezi be: »Mi annak szavában bíztunk, akinek hite hegyeket mozgat, s így műveltük az egyedüli csodát, amelyhez Isten nekünk hatalmat adott.«

Ez a csoda a poésie pure: az igazi művészet.

ERŐSS ALFRÉD