Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Szabó Endre: Középeurópa és a pánszlávizmus
Szemle 517 pul előtt, valamint az Adria és az Égéi tenger partján Európa bolsevizáló- dásának legcsalhatatlanabb jele volna ... Az a szovjet terv, amely a szláv államokon kívül Romániát, Görögországot, Finnországot és Magyarországot, valamint a balti államok mindegyikét a legnagyobb magától értetödöttség- gel bekebelezi a bolsevizmus »biztonsági övezetébe«, bizonyítja, hogy a pánszlávizmus gondolatrendszere Sztálin számára a legelfogadhatóbb fedö- érv keleti és déli térhódítására. Ehhez Moszkva szövetségesei beleegyezését már megnyerte. Tehát most is ugyanazok a törekvések érvényesülnek, amelyeket Danllewski az akkori Oroszországnak írt elő.« Az orosz pánszláv eszme Oroszországnak azt a fikcióból született elhivatottságát hirdette, hogy mint a szlávság első harcosa, köteles ellent- állani a »keleti butaságnak« és a török elnyomatásnak. A kis szláv népek pedig oltalmazójukat keresték a cári Oroszországban. Az első világháború után bekövetkezett összeomlás megsemmisítette mindezeket a reménykedéseket, sőt az elbalkániasodás jelenségének lettünk a tanúi. Szláv testvériségről szó sem lehetett: a horvátok szerb iga alá kerültek, a szlovákokat a csehek, az ukránokat a Szovjet rohanta le és a régi orosz-lengyel ellentétek jelentékenyen kiéleződtek. Azok a szláv népek, amelyeket Sztálin ma pánszláv jelszavakkal tüzel — mintegy ugródeszkát készítvén a maga számára Európa belsejének meghódítására — az újjárendezett Európában egyéni súlyuknak és értéküknek megfelelő szerephez jutnának — írja cikke befejezésében Koppen doktor. A SZOVJET-UNIÖ NEMZETISÉGI POLITIKÁJÁRÓL ír Just W. Artúr. Cikkében azokat a tanulságokat közli, amelyeket szovjetoroszországi utazásai során szűrt le. Hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy a Szovjet- Unió nagy olvasztó tégelyében megsemmisülnek a kis lélekszámú nemzetiségek. A lenin-sztalini elmélet ugyan a teljes nemzeti önrendelkezés jogát hirdeti, de a gyakorlatban a nemzetiségek tökéletes alárendeltségi viszonyban állanak Moszkvával. »A Szovjet-Unió nemzetiségi politikájának sztálini megfogalmazása; külsőségeiben nemzeti — tartalmilag szociállsta. A kis népek irodalmi szükségleteiről eg:y moszkvai müintézet (Zentri- sdat) gondoskodik e népek anyanyelvén nyomtatott selejtes kiadványokkal. A vállalat szerkesztősége elképzelhetetlenül alacsony színvonalon mozgó, politikai tartalmú faliújságot és könyvsorozatokat bocsát piacra, melyeket 20—30 különböző nyelvre fordítanak le. E politikai cömegirodalom népszerűsítésére kibocsátott falragaszok is azonos szöveggel, ábrákkal és azonos nyomdatechnikai eljárással készülnek. A bolsevizmus gyakran említi nemzetiségi politikája vívmányaként a kis népcsoportok számára készített betűrend bevezetését és rendszeresítését. Maradék nélkül érvényesült ebben a törekvésben a latin betűrend alapként való használatának rögzítése és egyöntetű bevezetése. Még olyan ősi kultúrnyelv számára is, mint a mongol, latinos betűrendszert készítettek. A török elemek ellatinosítása bizonyos vonatkozásaiban hasonlóságot mutatott Kemál Attatürk újításaival, amelynek keresztülvitelét azonban éppen török részről gáncsolták el. Mi sem természetesebb, hogy a bolsevisták ezt propagandacélból kiliasználták. Ez az ellatinositási folyamat végül a korlátlan Sztalin-diktatura idején, 1932- ben az első ötéves terv lezárásával alábbhagyott... Nem tagadható azonban, hogy mindebből sok — a gyakorlati életre vonatkozó — eg^yszerüsítés adódott. Mert a kisebbségi kultúrák népi öhálló- sága az elemi iskolák III. osztályos tankönyvének színvonalára, a felnőttek szellemi képességei pedig a silány tömeglapok olvasására korlátozódott. Ezen a nívón felül már mindenki menthetetlenül az orosz vérkeringésbe sodródik bele, akár a szakképzettség vagy a politika és a művelődés területét vegyük. A moszkvai és leningfrádi állami Operaházak színpadán az
