Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Berényi Ádám: A Beveridge-terv
Magyar Figyelő 513 A BEVERIDGE-TERV A Sir William Beveridge nevét viselő szociálpolitikai Programm a külföld sajtójában és tudományos köreiben élénk érdeklődést keltett. Magyar részről egy sereg hírlapi cikk és tudományos kommentár jelent meg, amelyek kellő részletességű tájékoztatást njnijtottak a teiv elgondolásairól, előzményeiről és fogadtatásáról. Ez fölöslegessé, cikkem szűk keretei pedig lehetetlenné teszik a Beveridge-terv újból való kimerítő ismertetését, emiatt az elkerülhetetlen ismétléseken kívül csak nehány elvi szempont tárgyalását vélem célszerűnek. A fentemlített »szociálpolitikai Programm« elnevezést óvatosan kell értelmeznünk. Bár a Beveridge elnöklete alatt összeült, az érdekelt szakminisztériumok, állami és autonóm testületek képviselőiből álló bizottság eredeti megbízását tá- gabban értelmezve, nemcsak a jelenlegi szociális biztosítás újjáren- dezését dolgozta ki, hanem ezen túlmenően, a szociális biztonság megteremtésére vonatkozó memorandumot nyújtott be — magában a tervben hangsúlyozza, hogy ez számos szociális kérdés tekintetében nem tartalmaz megoldási javaslatokat. A terv tehát több, mint pusztán a szociális biztosítás reformja, de hevesebb az átfogó szociálpolitikai programmnál. A ter\’ egyik szakaszának zárószavai szerint: »Az itt javasolt rendszer egyes pontokban forradalmat jelent, de épen a fontosabb pontokban csak fejlődést, amely természetszerűen következik a múltból. így tehát brit forradalom.«* Ez a patetikus fordulat kontinentális forradalomszemléletünk szerint kissé túlzottnak hat, viszont Nagybritan- niában a forradalmak másként szoktak lejátszódni. A terv a szociális biztosítást a szó legtágabb * Az idézetek Mlhelics Vid ,,A Beve- ridge-terv‘‘ című tanulmányából valók <megj. Budapest, 1943.). értelmében vett társadalombiztosítássá duzzasztja azzal, hogy a kényszerbiztosítást minden polgárra kiterjeszti, tekintet nélkül jövedelmének nagyságára, egyidejűleg és minden körülmények között meghatározott jövedelmet biztosítva mindenki részére: a gondos számítások alapján megállapítandó létminimumot. Három — a szociálpolitika más területére átnyúló, de a tervezet lényegével szorosan összefüggő — előfeltételt jelöl meg: a gyermeknevelési pótlékot, a preventív és a munkaképességei helyreállító egészségügyi szolgálat általános intézményesítését, végül a mimkanélküliség lehető teljes vagy maximális kiküszöbölését. A terv szerint szükség van a szociális biztosítás gyökeres átszervezésére, amely ennek jelenlegi zűrzavaros és áttekinthetetlen rendszerét észszerűen vezetett, egységesített és az igazgatás tekintetében decentralizált biztosítási szervezettel váltsa fel. Ha a szociális biztosítás új rendszere tökéletessé válik, védelmet nyújt az egyik legveszélyesebb társadalmi jelenség: a nyomor ellen. Ezt a terv szerint hiteles és pártatlan — egyébként kézenfekvő — tudományos vélemények is igazolják, amelyek szerint a nyomor okai az esetek legnagyobb részében a keresőképesség átmeneti vagy végleges megszűnésére vezethetők vissza, a továbbiakban pedig arra, hogy a jövedelem nagysága nem áll arányban a család szükségleteivel. A nyomort a jövedelemelosztás újraszabályozásával kell orvosolni, amely a szociális biztosítás tökéletesítése útján és a gyermeknevelési pótlékok bevezetésével érhető el. Ugyancsak tudományos adatokra támaszkodva jelenti ki a terv, hogy az a jövedelem, amellyel Nagybritannia munkabérből élő társadalma már a múlt világháború előtt rendelkezett, bőségesen elegendő lett volna a nyomor elhárítására e jövedelem puszta átrétegzése folytán, amely a nyomor által nem sújtott osztályok
