Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Berényi Ádám: A Beveridge-terv
514 Magyar Figyelő tagjait mindennemű szociális teher viselése alól fölmentette volna. Erre a terv csak annak igazolásáért mutat rá, hogy a nyomor megszüntethető annál is inkább, mert az első világháború az életszínvonal emelkedését és általában véve a haladást nem volt képes meggátolni; így a jelenlegi háború sem zárhatja le a társadalmi fejlődést. Igaz ugyan, hogy az életszínvonal emelkedése egymagában nem szüntette meg a nyomort, de épen ez teszi szükségessé Beveridgeék tervét. A gyermeknevelési pótlékok sürgős bevezetését a terv nemcsak a brit családok szociális helyzetének javítása céljából javasolja, hanem azért is, mert — amint mondja — ha a születések száma továbbra is a jelenlegi szinten marad, a brit népesség száma rövid időn belül rohamosan csökkenni fog. A terv a munkaképtelenségi támogatással egyidejűleg természetesen azoknak az okoknak és eseteknek a csökkentését is nélkülözhetetlennek tartja, amelyek a munka- képtelenséget előidézik. Ez egyfelől az átfogó országos egészségügyi szolgálattal érhető el, másfelől a biztosítottak olyanirányú felvilágosításával, hogy kötelességüknek érezzék saját egészségük megóvását és a balesetek tőlük telhető elkerülését. A munkanélküliség kérdését illetően Beveridge abból indul ki, hogy a munkanélküliség teljesen nem küszöbölhető ki, viszont a foglalkoztatottság bizonyos maximális mértéke már szerinte is lehetséges. A kidolgozott terv szempontjából feltétlenül ragaszkodik ehhez a mértékhez, mert — mint részletesen kifejti — tömeges munkanélküliség esetében elgondolásai nem vihetők keresztül. Beveridge becslései szerint a tervnek 8 és fél százalékos munkanélküliséggel kell számolnia, amelyhez majd szociálpolitikai teendőit szabnia kell. Beveridge nem tekinti feladatának, hogy a munkanélküliség megoldásáról javaslatokat terjesszen elő, viszont nehány szóban rámutat arra, hogy maga a szociális biztonság kiépítendő rendszere is hozzájárulhat majd a munkanélküliség csökkentéséhez, ha a mimka- nélküliek támogatását összhangba hozzák a munkapiac mozgékonyságával, úgy, hogy ez munkakeresésre ösztökéli a munkásokat. Ezzel a dolgozó osztályok vásárlóereje megszilárdul és enyhül a gazdasági élet nyomottsága. Ez a vásárlóerő méginkább megszilárdul, ha a biztosítási juttatásokat nem az általános adóbevételekből, hanem a biztosítottak járulékaiból álló autonom biztosítási alapból fizetik. Az alap ésszerű kezelése szintén fokozhatja a munka utáni keresletet azzal, hogy a kedvező időkben felhalmozott tartalékokat kedvezőtlen viszonyok között fogyasztják el, egyidejűleg pedig mind a munkaadók, mind a munkavállalók járulékait leszállítják. Előbbi a munkapiac megélénkülését vonná maga után, utóbbi pedig a munkavállalók vásárlóerejét növelné. Eközben többször hangsúlyozza a terv, hogy fontosnak tartja a múlt bevált vívmányainak indokolt mértékben való felhasználását a jövőben is. Így jelentékenyen fokozódnék a szociális biztonság az Angliában magas fejlődési fokon álló önkéntes biztosításon, továbbá a közjótékonysági alapon folyó szociális népgondozáson keresztül mindazokban az esetekben, amelyekben a »biztosítás kudarcot vall«... A terv pénzügyi oldaláról kell még megemlékeznünk. A .szociális biztonsági alap pénzügyi ellátását — az eddigiekhez hasonló módon — három forrás szolgáltatná: a biztosítottak, ezek munkaadói és az állam, vagyis az adófizető polgárok összessége. Az átmeneti nehézségeken pedig a jelenlegi biztosítási rendszer felgyülemlett tőkéi és kamatai fognak segíteni. A terv különösen pénzüg3ü szempontból rak nagy terheket a polgárság vállára, mert a lakosság tetemes része
