Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Nagy József: Az olasz változások
5C8 Magyar Figyelő Másfélórán keresztül magyarázott, érvelt, hevesen vádolta volt munkatársainak egyrészét, haragosan megrótta az árulókat s miközben egyre fokozódó hévvel teljesen átadta magát a szónoki lendületnek, dühösen csapkodta a történelmi nevezetességű íróasztalt. Hirtelen, egy rövid, lakonikus mondattal befejezte beszédét. Ugyanaz a jéghideg csönd fogadta a beszéd végét is. A többit már a hivatalos jelentésekből ismerjük. 10 órás drámai feszültségű tanácskozás után Mussolini meghajlott a többség akarata előtt és belenyugodott abba, hogy Grandi, a fascista nagytanács elnöke a királyhoz és a császárhoz forduljon a hatalom átvételének érdekében. A fenti, napisajtóba való színesebb leírás hézagosán világítja meg azt a tényt, hogy a fascizmus hirtelen összeroppanása, a rendszer belső ziláltsága mellett főkép a külpolitikai és háborús körülmények miatt következett be. Mindaz, amit Mussolini és legközvetlenebb eszmei barátja a fascista ideológia felállításával alkottak, mindaz, ami érdem, vagy ami esetleg téves és eléggé át nem gondolt álláspont volt a rendszerben, a párt bukásakor szóba sem került, hanem a likvidálást még a legfigyelmesebb szemlélő is az olasz nép békeakaratának és a fascizmus által kezdett háború rosszrafordulásának tulajdonítja. Évek távlatára van szükség ahhoz, hogy a fascizmus bukásáról elfogadható bírálatot mondhassunk. A huszadik század új állam- és nevelésfilozófiája július 25-én csak gyakorlatilag bukott el, s aki felfogja a történelem nagy tanulságait, tisztán látja, hogy az eszme, mint autonóm elgondolás nem bukott el. A francia forradalom ezelőtt 128 esztendővel omlott össze, s amit a bécsi kongresszus résztvevői 1815-ben mint soha fel nem támadót elparentáltak, 1848-ig lappangott a szívekben, hogy akkor ismét diadalra vigye a szabadság és az emberi jogok eszméjét. Éppen úgy, mint a Revolution, a fascizmus is a szükségből és az emberi természet egy töredékének a kény- szerűséggel való szerencsés találkozásából született. Fogamzása és embrionális fejlődése méltó volt egy igazi, az eklektikus álláspontot kizáró eszme elindulásához. , Hogy ismét a francia forradalommal állítsuk szembe a mostani eseményeket, 1789 reakciót jelentett az önkény, a monarchikus zsarnokság és a szociális egyenlőtlenség ellen, a fascizmus pedig a túlzót^ liberalizmusban a felelősség kétértelműsége, a gerinctelen kifinomult polgárság ellen kezdte el előbb az eszmei alapok lerakását, ínajd a természetéhez hozzátartozó dinamikus megvalósítást. Ami a ; legszembeötlőbben forradalmibb á fascizmus- ban, az az egyén totális átformálására való törekvés. Ha Mussolini nem, is vindikálhatja magának a faspizmus eszmei alapjainak megteremitését, senki- sem tagadhatja, hogy politikai zsenije és egyéniségének varázsa mindennél jobban rányomta bélyegét a történelem egyik legnagyobb politikai kísérletére, űj embertípust akart teremteni, aki a hősi élet- szemléleten keresztül keresi az életnek viszonylagos célját. A fősúlyt 5 is a nevelésre, tehát az ifjúságra fektette. A katonás fegyelem, a közösségi érzés kifejlesztése, áz egyéniség feleslegesj csillogásainak lenyesése, az önzetl^ség, de egy- időben a szabadságjogok korlátok közé szorítása tart^tak a Musso- lini-féle nevelés l^jellegzetesebb eszközeihez. Mussolini, mint minden új irányt adó| államférfi, a lélek és az erő között választhatott. ö az erőt rés^sítette előnyben és ez okozta e^éni bukását. Mert azok, akik látSEÓlag megmaradtak a lélek mellet, erőben is hatalmasabbnak bizo|iyultak, mint az erő hivatalos képviselői. Ha pontokba akarjuk sorolni a fascizmus előnyeit és hibáit, a tévedések száma annyival több.
