Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Polónyi Nóra: A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére
A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére 505 népi demokrácia, a nemzetiségi elv érvényesülésének és a keleteurópai egyensúlynak egyaránt elengedhetetlen feltétele.^* A külpolitikai antant orientáció erősödésével párhuzamosan a románság külföldi gyülekezőhelye Bécs helyett mindinkább Párizs lett, ahol az antant hangadó elemein kívül a monarchia többi nemzetiségeinek vezetőivel is kapcsolatba kerültek. Itt alakították a románok is a csehek példájára a rendszeres propaganda fenntartására egy állandó szervet, a »Consiliul Unita^ii Románe«-t, mely sajtóorgánumával, a népszerű »La Roumanie«-val együtt nagy lépésekkel vitte előre az erdélyi kérdés franciaországi népszerűsítésének ügyét. A Consiliul vezetői Take lonescu. Lukács László és Goga barátságos kapcsolatokat létesítettek azután a befolyásos politikusokhoz, így Clémenceauhoz s Poincaréhoz és a cseh nemzetiség nagy harcosával, Benessel az együttműködés szálait itt kezdték fonni. Az antant másik központja, az angol főváros is fontos működési területe volt a román háborús propagandának. Itt Moroianu irányította az akciókat, ő fűzte még az eddiginél is szorosabbra az angol közéleti vezetőkkel való kapcsolatokat s keresett újabb támogatókat a román törekvések számára. A románság nagy pártfogója, Wickham Steed házában barátságos megbeszélések keretében találkoztak a románok a legjelesebb francia, olasz, angol, sőt japán és amerikai politikusokkal is, akikkel megvitatták közös ügyeiket. Seton Watson még folyóiratot is szerkesztett „The New Europa“ címen a monarchia nemzetiségei érdekében, Allan Leeper, Lloyd George miniszterelnök titkára, pedig egyenesen felszólította a románokat, hogy Memorandumban fejtsék ki az angol külügyminisztérium előtt a jövendő Nagy-Románia nemzetiségi politikájának elgondolását. Az angol közvélemény azonban ilyen erőfeszítések ellenére is a békekötés éveiben sem volt feltétlenül a román törekvések mellett, sőt 1920-ban határozottan a magyarok felé mutatott rokonszenvet. Vaida-Voivod Sándor miniszterelnök 1920-ban Londonban tett látogatásával tudta csak feloldani ezeket az ellentéteket. Eredményes »missziójával« sikerült a Románia iránt tanúsított bizalmatlanság utolsó foszlányait is eltüntetni.^s Az angol közvéleményhez hasonló3n az Egyesült Államok sem állottak teljes mértékben a román törekvések pártján. Amerika még a háború utolsó éveiben is meg volt győződve az osztrák-magyar monarchia fenntartásának szükségéről s Kossuth és az emigráció emléke Magyarországot tette rokonszenvessé előttük.*'^ Ilyen körülmények között a román kormány fontosnak találta egy bizottság Amerikába küldését, amelynek feladatául az Egyesült Államok vezetőinek és a közvélemény rokonszenvének megnyerését tűzte ki. A feladat annál is inkább szükségesnek látszott, mivel Amerika háborús készülődései, felszerelésének óriási arányai bebizonyították Mikó Imre 1. m. 8. 1. G. Moroianu 1. m. 62. 1. 3« Tüea V. V.: Acflunea dlplomaticä a Romániei. Nov. 1919—Mart. 1920. Slblu, 1925. 38. 1. *3 Stoica Vasile: In America pentru cauza romäneascä. Bucure^ti, 1926.
