Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Polónyi Nóra: A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére
506 Polónyi Nóra az ottani románok előtt, hogy az Egyesült Államok képviselőinek a háború végső kifejlődésére és a béketárgyalások menetére döntő befolyásuk lesz. Lukács László, Mo^a és Stoica, a román küldöttség tagjai tehát minden energiájukat latbavetették a cél érdekében s a sajtó megnyerésével párhuzamosan a vezető politikusok meggyőzését is megkisérelték. A »Washington Post« és a »New-York Times« csakhamar a román ügy jóakaró támogatóivá lettek s az Egyesült Államok államférfiainál kieszközölt személyes kihallgatások útján pedig azok rokonszenvét is sikerült megszerezni. Th. Roosewelt, az Egyesült Államok volt elnöke például, aki eddig meg volt győződve a Habsburg-birodalom civilizatorikus szerepéről, a román küldöttséggel folytatott audiencia után már szíwel-lélekkel egyetértett a román törekvésekkel. A cseh propaganda példáját követték a románok — saját bevallásuk szerint — amerikai ténykedésük alkalmával is. Stefanik, majd Masaryk jóakaraté tanácsai nagy lépésekkel vitték előre törekvéseiket. Útmutatásaikat felhasználták akkor is, midőn a kormány tagjainak megnyerése után elsősorban tudományos körökkel vették fel a kapcsolatokat s a politikai tényezők felvilágosítását, tájékoztatását is tudományos színezettel végezték.^« A rendszeres propagandaszervet Amerikában a Stoica által alapított »Liga Na^ionalá Romána din America« kereteiben építették ki, ahol »minden lehető eszközt« igénybevettek céljaik eléréséhez. Szívós kitartással folytatott működésüknek meg is lett az eredménye: az Egyesült Államok kormánya 1918. novemberében hivatalos formában is kijelentette, hogy »szimpátiával viseltetik az összes románok nemzeti egységének megvalósítása iránt és nem fogja elmulasztani, hogy a maga idejében befolyását a román nép politikai és területi jogai érdekében érvényesítse .. .«^s Az Egyesült Államok legfőbb hivatalos fórumának fentebbi kijelentése nem maradt üres formaság. Briand 1917. január 10-i jegyzéke, majd Lloyd George 1918. január 5-i nyilatkozata után Wilson elnök 14 pontja között is ott szerepelt a nemzetiségi elv és önrendelkezési jog az antant hadicéljai között. Bár az Egyesült Államok elnöke csak Ausztria-Magyarország népeinek »autonóm fejlődéséről« akart tudni, a győztes államoknak a románság törekvéseivel megegyező politikai érdekei miatt s a kitartó és ügyes propagandahadjárat hatására a románság reményei a legnagyobb mértékben beteljesedtek: megszületett Nagy-Románia. A háborűelőtti magyar nemzedék vétkesen jóhiszemű és közömbös magatartásával öntudatlanul hozzájárult a románság külföldi ténykedésének megköny- nyítéséhez. A román propagandának így az európai országok közvéleményében teljes mértékben sikerült eloszlatni »az Ausztria- Magyarországról virágzó legendák«^® emlékét. POLÓNYI NÓRA »így az embereknek bizalmuk volt abban, amit mondtam.« Stoica, m. 39. 1. stoica i. m. 51. 1. *0 „Legendele inflorite despre Austro-Ungaria.“ Stoica i. m. 12. 1.
