Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Polónyi Nóra: A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére
A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére 503 mazta, mi erre gyöngék voltunk, mi csak az erőszak látszatát keltettük fel.«26 A nagy sajtóperek által felvert hullámok azonban lezajlásuk után még korántsem csendesedtek el. A monarchia nemzetiségeinek 1893. évi bécsi s 1895. évi budapesti gyűlései alkalmával újból és újból foglalkoztatták a külföldet az erdélyi kérdés problémáival s még a magyarság 1896. millenáris ünnepségeit is a maguk javára használták fel. Külföldön, Bécsben és Párisban nagyszabású mee- tingeket rendeztek ez alkalomból, amelyeken tiltakoztak a szerintük sajátosan magyar jellegű évfordulós ünnepségek ellen.^’ A Liga Culturalá 1896-os akciói egyszersmind lezárták a román propaganda első korszakát. A romániai zavaros belpolitikai viszályok aláásták ugyanis a Liga belső egységét is és külföldi tagozatainál fellépő korrupció lerombolta a tekintélyét. 1904-ig a »haldoklás« állapotában volt s újjászületése és második fénykora csak az ekkor megválasztott új főtitkár, lorga Miklós személyének tulajdonítható, aki egyúttal »dinamikus erővel« formálta át a románság egész nemzeti történetét is.^® A nemzeti szellemnek ebBen az időben újonnan s minden eddiginél nagyobb erővel felébredt korszakában lorga kultúrális és nemzeti propagandájával a határokat igyekezett eltörölni s »kategorikus imperativusként« tűzte ki a nagy célt; az összes románok politikai egyesítését.^« Egyrészt az idegen uralom alatt élő románok nemzeti öntudatát igyekezett elevenebbé tenni, másrészt viszont a román kérdés külföldi ismertetését helyezte új alapokra. Első célkitűzésének megfelelően a magyar- országi románok ekkor fellépő, fiatal radikális nemzedéke valóban főleg e romániai új szellem hatására a szászvárosi »Libertatea« és Gogáék budapesti »Luceafärul«-ja lapjain teljesen átalakította a Kárpátokon inneni románok politikai, szociális és kulturális felfogását.®« A megújhodott Liga Culturalá külföldi propagandájának működése pedig 1904-től kezdve egyenes vonalban vezetett a végső kifejlődés felé. Hóman—Szekfü: Magyar történet. VII. 376. kk. 1. A bécsi tiltakozó meetingen, amelyet az osztrák keresztény-szocialista párttal egyetértésben tartottak meg, az utóbbiak felfogásához alkalmazkodva a millenáris ünnepségeket a románok zsidó-magyar jellegűnek tüntették fel. „Le millénaire... est une féte qu’on ne peut pás dire spécifiquement magyaré, mais bién judeo-magyare.“ Pascu Etienne: Un meeting de protestation a Vienne centre les fétes au millénaire hongrois (1896). Revue de Transylvanie, 1939. V. No. 3. 366. 1., A párizsi gyűlésre vonatkozóan Id. Pascu: Un meeting roumaine, serbe, et slovaque en 1896. Revue de Tran-sylvanie, 1939. V. No. 2. 232. kk. 1. ™ Al. Olteanu: Liga Culturalá ?i Unirea. „Pamilia“, 1939. jan. 24. 83. 1. Patria, 1929. I. 30. ™ Szem előtt kell tartanunk azonban ennél a megállapításnál azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy ez a fiatal és szélsőséges irányokat követő román nemzedék szoros romániai összeköttetései ellenére a harcához szükséges szellemi fegyvereket elsősorban a magyar művelődésből, az őket körülvevő magyar kultúrlégkörből merítette. Kultúrtörténeti vonatkozásaiban ezeket a megfigfye- léseket GéJdi László fejti ki: Goga pesti évei és a Luceafárul, Bp., 1941. c. tanulmányában. A kérdés politikai történeti részét pedig Polónyi Nóra. A hazai románság politikai, szociális és kulturális felfogása a XX. század elején c. sajtó alatt lévő tanulmánya dolgozza ki.
