Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Polónyi Nóra: A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére
502 Polónyi Nóra egész világ figyelmét felhívja a pör tárgyára: a magyarországi románságnak nemzeti és politikai törekvéseire.^« A Replica- és Memorandum-per által nyújtott kiváló és páratlan alkalom kihasználása, vagyis a tárgyalások során kifejtendő európai propaganda megszervezése és lebonyolítása a Liga feladatává lett, s a Liga valóban a szokottnál is erőteljesebb energiával vezette akcióit. Egyrészt a magyarországi románságot szervezte meg azzal a gondolattal, hogy a tárgyalásokon megjelenő, össze- toborzott román tömegek az egész románság együttérzését bizonyítják a külföld előtt. Másrészt az egész külföldet elárasztó hírszolgálati szervezetet létesített a Liga, mely azután a francia, olasz és német hírlapokban a magyarellenes cikkek sorozatát jelenttette meg. A román felvilágosításoltkal felingerelt európai sajtó mintegy 30 képviselőjét személyesen is elküldte Kolozsvárra. Ezek azután, akik közül Roberto Fava az olasz, Rudolf Eigel az osztrák, Safir Rubin pedig a francia sajtót képviselte, a romániai és a magyar- országi román hírlapok tudósítóival együtt sajtó- és távirati irodát rendeztek be és cikkeikkel az összes nyugati újságokat el- árasztották.25 Ezeken az egyoldalú hírlapi tudósításokon kívül gyűlölködő röpiratok tömegét is terjesztették, amelyekből elszömyedve értesültek a jóhiszemű külföldiek, hogyan akarják a magyarok a kolozsvári fajtörvényszéken 25 ártatlan román ember életét kioltani!?). A tudományos világ képviselői is hitelt adtak ezeknek a román vádaknak s még a politikai élet vezetői közül is sokan támogatói lettek a román ügynek. Clémenceau magyar-gyűlölete a Me- morandum-pör idejébe nyúlik vissza, Seaton Watson (Scotus Viator) és Wickham Steed is ekkor kezdték meg akciójukat a monarchia ellen. Azok az anyagi és erkölcsi áldozatok, amelyeket a Liga Cul- turala a propagandahadjárat eredményeiért hozott, várakozást felülmúló sikerrel jártak. Egész Európa közvéleménye elfordult tőlünk s bent az országban a »jogtalan üldözés« még az eddiginél egységesebbé kovácsolta össze a románságot. Azt a tényt, hogy őfelsége egy év múlva az összes elítélteknek kegyelmet adott, továbbá, hogy a nemzetiségi izgatások miatt betiltott román nemzeti párt valójában e rendelkezés után is folytatta működését, természetesen már nem siettek a külföld tudomására hozni. A Memo- randum-pör után egész Európa nemzetiség-elnyomással vádolt minket és a magyarság semmit sem tett, meg sem próbálkozott a közvélemény felvilágosításával. Államügyész és államfogház útján reagált továbbra is az izgatók támadásaira, ahelyett, hogy egész társadalmi és politikai életét e cél szolgálatába állította volna. »Valójában, amikor egész Európa a Nemzeti Erőszakot alkal’• Jancsó Benedek i. m. 151. 1.; Román források szerint: „A román nép nem veszthet, hanem csak nyerhet e pör által.'* Tribuna, 1894. április 1/13. 2» Enciclopedia Romániei. I. 787. 1.
