Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
Magyar nevek 469 Márton, Simon, Tamás és Ágota, Ágnes, Dorottya, Krisztina, Orsolya, Zsófia és még rengeteg társuk, igen kedvelt keresztnevei voltak a 16., 17. századi magyaroknak. Olyan sok van-e ma belőlük, hogy unalmas, vagy íztelen volna, ha fiainkat, lányainkat rájuk is keresztelnők? A HELYNEVEK JELENTŐSEGE HA MÁR TÁRSADALMUNK VISELPÍEDÉSÉT figyelemmel kísértük a személynevekkel kapcsolatban, a helynevekről is kell néhány szót szólanunk, hogy a velük szemben való magatartásunkra is kitérhessünk. Megalkotásuk általában hasonló módon történik, mint a személyneveké. A névadó közösség valami egyszerű, de szembetűnő, lényeges sajátosságot ragad meg a helyből, melyet el akar nevezni. S mivel ilyen sajátosság a rendkívül változatos helyekről, tájakról, vidékekről sokkal több adódik az egyszerű szemléletű, természetet jól ismerő emberek számára, mint az embertársaikról (elvégre nem voltak modem psychologfusok a régi névalkotók), a helynevek általában változatosabbak, gazdagabbak, mint a személynevek. Sokszor, úgy tetszik, művészibbek is: tömörebbek, mert általában egytagúnk s egyetlen szóval fejezik ki a lényeget. S a legtöbbször, különösen ami a nagyobb helyeket illeti, régebbiek is és kevésbbé változóak. Az emberek mozognak, ellenség elhajthatja, kiirthatja őket; a helyek, különösen a természetalkotta helyek: folyók, hegyek mozdulatlanok, kürthatatlanok. Rendkívüli jelentőségükre a friss népiségtörténet terelte rá a figyelmet. Ha egy népi közösség fel akarja mérni erőit, át akarja tekinteni azt a földdarabot, melyet a történet folyamán megszállt, mindennapos munkájával a kultúrába emelt, melyen sorsa örömben s bánatban lezajlott, akkor a helyneveire kell figyelnie: a folyók, a hegyek, a patakok, a dombok, a völgyek, az erdők, a szántóföldek, a dűlők, a mezők, a rétek, a falvak, a városok, az útak, az utcák neveire. Egyszóval szállásterületére, a feljegyzett személynevekben megörökített milliók, holtak és élők életének területére. Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy müyen kimondhatatlan jelentőségű, öntudatosító a szállásterület helynevekkel történő felmérése egy olyan közösség számára, melytől kegyetlen véráldozatot követelt a történelem, mint a magyarságtól. Vagyis az olyan közösség számára, mely megfogyatkozott népi erőkkel került ki az elmúlt századokból, de helynevei a jelenleginél nagyobb szállásterületről, s amit ez jelent, nagyobb (s mivel megismert, újból megszerezni akart) népi energiáról tanúskodnak. Ezzel szemben meg kell említenünk azt, hogy müy kellemetlen s öntudatromboló a helynevek feltárása olyan közösség számára, mint pl. a román, mely a történelem folyamán szerencsésen szaporodhatott s számtalan olyan területre is rászivárgott, melyet nem az ő szorgalma tett kultúrtalajjá, melyen csak másodlagos jövevény, mert heljmeveit nem ő maga alkotta, hanem elődeitől, a hely építőitől, művelőitől
