Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
470 Mikecs László vette át. Va^gyis az olyan közösség számára, mel5oiek fejében — a szerencséje s nem a munkája következtében kiterjedt szállásterületén gondolkozva — megfordulhat a könnyenszerzés s ezért talán a könnyen-elvesztés gondolata. Márcsak az utóbb mondottakból is következik, hogy nekünk, magyaroknak féltőn kell vigyázmmk helyneveinkre. Ugyancsak ez a konklúziónk, ha arra gondolunk, hogy falvaink ezreinek régebbi történetére — írásos, vagy szóbeli hagyományok hiányában — csupáncsak helyneveinkből következtethetünk. Például felhozzuk egy érmelléki falu. Diószeg néhány helynevét, melyet jól ismerünk. Maga a falu az Er egy szegletében alakult ki, sok diófa közt. A helynév e tanúskodása rögtön értékes: megtudható belőle, hogy a falu magja a tövében elfolyó Ér hajlatában keresendő, s a ma is gyakori, sőt a táj, a szőlőhegyek s fehérfalú szőlőstanyák képét hatalmas lombjaikkal festőién díszítő diófák régi időkből, az idetelepedő magyaroktól származnak. Mert hogy a falu régi, s magyarok építették, mutatja, hogy neve még csak románul van: Diósig, de ez a magyar átvétele. Érthető is, hiszen az Oláhfalu nevű külső falurész csak a 17. században települt valami földesúr hívására. A késői románok mellett jutott Diószegre korábban más idegen töredéknépesség is, de a magyarság a régi idegeneket mind felszívta. Besenyér nevű tója szerint a besenyőkkel kezdődött ez a felszívás (s mivel ez csak a 11. században történhetett, a falu a 11. századból kell, hogy származzék, tehát a legrégibb magyar települések közé tartozik). Folytatódott a beolvasztás a Tóccer (Tót-szer) tanúskodása szerint a tótokkal, akiken a középkorban délszlávokat, rácokat értettünk leginkább. Megerősíti ezt a Tóccer szomszédságában lévő Horvátucca, mely beolvasztott horvátokról, tehát ugyan- psak délszlávokról szóló nyom. De nemcsak idegenekkel, hanem magyarokkal is folyt a falu felduzzadása. Eggyeducca a faluban s Eggyed nevű határrész, meg Eggyedi erdő a falu határában pl. első hallásra arról szól, hogy egy Egyed nevű egykori település lakói Diószegre költöztek be, — erről egyébként okleveles adatunk is van. Nemcsak a népesség gyarapodása állapítható meg azonban a helynevekből, hanem a táj alakulása, változása is. Asszoríysziget, Bor- nyusziget. Vár sziget ma a faluhatár összefüggő szántóföldjei. A lápot, a jnocsarat tehát, melyet még ma is éltet az Ér, s mely szigetekkel volt megszabdalva, helyenként legyőzte, visszaszorította az ember. Asszony sziget, Vársziget azonkívül valamikor ott dúlt harcok emléke2itető nevei; választhatunk törökben, tatárban, jártak arra eleget. A Nyúzóvőgy már újabb harcok emléke, a nép Bocskai hajdúival hozza kapcsolatba. A falu újabbkori történetére ilyen érdekes nevek vetnek fényt: Kandia, melyet török rabságból. Kandia szigetéről szabadult magyarok adtak fogságuk emlékére egy faJurésznek, Diószegen kívül sok más helyen még.^^ Velence, a falu legmélyebben fekvő pontja, tavaszi árvizek örökös áldozata. Szabó T. A. összegyűjtötte az ország egyelőre elérhető Kandia helyneveit, török rabságba hurcolt régi magyarok szomorú emlékeztető jelelt. MNy.
