Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
Magyar nevek 467 koztatja. S így jól tudja, hogy nem akkor jó magyar, ha bizonytalan olvasatú és jelentésű, homályos „ősmagyar“ keresztnevet választ (amint a romanticizmusban megragadt hiszi), hanem ha olyat, melyet a magyar közösség sokszázados látható, vizsgálható múltja alatt sokszázezer tagjának adott. Ha miként a fa televény erdőben, elmerül a közösség néverdejében. Bizonyos mértékig egyébként logikátlannak tartjuk, hogy éppen keresztnévül választják az ősmagyar neveket s nem vezetéknévül. Az ősmagyar nevek ugyan sem kereszt-, sem vezetéknevek nem voltak, e fogalmakat abban a korban még nem ismerték, a nevek egymagukban jelölték az embereket. De ha — mint némelyek vélik — ezek a legigazibb magyar nevek, akkor a vezetéknévnek a modern társadalomban kivívott nagyobb, fontosabb szerepe miatt vezetéknévül volna méltó őket választaniok, nem rettenve meg az ezzel járó kérvényezés- től, hivataljárástól sem. Ezt azonban a hivatalokkal való bajlódáson kívül valószínűleg azért sem teszik, mert vezetékneveinket jóknak, magyaroknak tartják, keresztneveinket azonban nem, mert azok (mint felteszik) kiszorították egykor a (hibásan) hasonló fimkciójú- nak vélt ősmagyar pogány neveket. A fentebb elősoroltakból azonban megtudhattuk, hogy ez nem áll. A keresztyén nevek nagy tömege éppen segítségül jött abban a korban, amikor a növekvő szaporulat miatt szükségessé vált az emberek kéttagú névvel való megkülönböztetése. S ez a keresztyén névanyag, idegen eredete ellenére is, csodálatosan beleolvadt a magyar nyelvbe, önkéntelenül is hasonlat kívánkozik a toliunk hegyére: képzeljük el a durva nyersanyagot, a vasércet, mely egy kohóban megolvad, kitisztul, s olyan formába változik, amilyenbe a vasöntő kívánja. Hasonló dolog történt keresztneveinkkel is. Gondoljuk végig pl. a Georgius keresztnév útját, amíg a magyarban György lett belőle. Az átvétel után Gyorgyus-aak. mondhatták ki, mint a kollégiumot is kollépyomnak mondták régen, vagy ahogy az elégiából is alagyát csináltak. Aztán elhagyták az Ms-t, mert kicsinyítőképzőnek érezték, mint a Márkus-féle régi nevekben, s kicsinyítőket hol felrak (Márkus), hol elhagy (Márk) a nyelv. Az így maradt György alakot már hosszabb ideig használták, mert emléke még ma is él Gyorkó (ebből: Gyorgy-kó) családnevünkben és az aradmegyei Győrök helynévben. A tőhangzó, később továbbmélyült M-vá, Gyuri, Gyurka neveink egy feltételezett Gyurgy alakból származhattak csak. A mély tőhangzóknak közben mint annyi esetben a magyarban (kavar : kever, dobban : döbben, stb.) magashangrendű párjaik támadtak: Gyergy (ebből valók a Gyergyó és a kalotaszegi Ggerő-összetételű helynevek), majd pedig Györgyíme, egy idegen eredetű névnek milyen gazdag a magyar élete, hány formában őrzi népünk, országimk. így van ez a többivel is, a magyar ajak minden keresztnevet átformált s beigazított a magyar hangrendszerbe. De a keresztneveknek nemcsak hangalakján mutatkozik réges- régi magyar élet. Változatosságukban kultúránknak rengeteg mozzanata kifejeződik. Meghonosodásuk s korai kizárólagos elterjedésük pl. biztosan felépített egj'házi berendezkedésünkről szól, sőt talán arról is, hogy a magyarság komolyan, mélyen keresztyénné lett, mélyebben, mint s25omszédaink közül pl. a románok, akiknek keresztnévanyagában mindig sok nem keresztyén eredetű név is »» Borger A.: György. MNy. XX, 171.
