Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
Magyar nevek 465 figyelőinek meg különösképpen hasznos a seregszemle. Említettük, hogy a múlt században az i (y) végű neveinket ítélték igazi magyar neveknek asszimüánsaink, mert a nemeseknek — a magyarság vezetőinek s az asszimilánsok mintaképének — nagyobbára üyen nevük volt. A vélekedés mind a mai napig tartja magát, amint ez a magyarosított nevekből megállapítható s ez, mint még sok más minden, társadalmunknak multszázadi állapotában való megrögző- dését jelzi. Ez a társadalmi megmerevedés természetesen modern magyaroknak s a modem Magyarországnak, hogy úgy mondjuk, korántsem ideálja. A mi vágyainkban az él, hogy származástól, vagyontól s minden más előítélettől függetlenül a magyar nép teljes egésze előtt megnyíljék a szabad fejlődés, felemelkedés útja s ezáltal vezetőrétegünk közösségünk húsából, véréből, színe-virágá- ból rekrutálódjék. Ha egyszer ez a vágy teljesedésbe megy, ezt onnan is meg lehet majd állapítammk, hogy a magyarság vezetőségében nemcsak Békássy, Thorday s hozzájuk hasoniilni akaró Hadffy, Szerélemhegyi, Cserhálmy, esetleg Kisshady nevűek lesznek, hanem jóval nagyobb számban Farkas, Nagy, Veres, Csorba, András, Domokos, Barta, Tankó, Botos, Kapás, Kerekes, Szőcs, Áros, Puskás, Pataki, Német stb. nevűek is. Képviselői régi okleveleinknek, jobbágyösszeírásainknak, névlajstromainknak, küldöttei ma élő magyar mUlióknak. KERESZTYÉN ÉS »ŐSMAGYAR^ KERESZTNEVEINK Nem lehet érdektelen röviden kitérnünk keresztneveinkre sem, melyek eredetüeg — mint már érintettük — a fontosabb neveink volnának, de a modem társadalomban, mely vezetéknéven tartja számon tagjait, jelentősége csökkent, amihez az is hozzájámlt, hogy legtöbbször nem örököljük őket, a kereszt- ségben frissen, újonnan kapjuk. Mindegyikük a keresztyénség egy- egy kimagasló, tisztelt személyének, szentjének a neve. Azaz az angyaloknak, a biblia fontosabb szereplőinek, a régi egyház vértanúinak, hitvallóinak, az újabb egyház rendalapítóinak, egy-egy életeszménye megtestesítőinek a neve. Az egyház, középkorunk elején, a 12. és 13. század folyamán, elterjesztette őket, teljes kizárólagossággal, úgy, hogy ettől az időtől kezdve csakis keresztyén nevet találunk magyar keresztnévül. Csupán a 18. század végétől, a romantikus nacionalizmus hatására jött divatba szórványosan, hogy ú. n. »pogány« magyar neveket adjanak az újszülötteknek, különösen a fejedelmi családéit: Árpádot, Zoltánt, Gézát, Gyulát, stb., akik állandó szereplői voltak a kor romantikus nemzeti eposzainak is. Az egyház ebbe csak úgy ment bele, ha a pogány nevet valamilyen keresztyén névvel azonosították (pl. Gjmla=Julius) vagy párosították (Árpád-f-István).® Ma, hogy társadalmunk egy része neoromantikus felbuzdulásában zsinóros ünneplőt öltött magára, a pogány magyar nevek ® Erről Tolnai V.: Géza s egyéb pogány-magyar keresztnevek. MNy. xn, 331. /
