Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
464 Mikecs László sen, kizárólag nevük alapján gyűjtik össze, gyűjtik idegen közösségekből is, a tagjaikat, amikor tehát a név lett a közösséghez való tartozás legfőbb kritériuma. Amit a közösség az anyakönyvezés megindulása óta nem tehet, némileg pótolja azt a hivatalos beleegyezéssel történő névváltoztatás. Mint tudjuk, eimek révén lehetővé válik, hogy idegen eredetű magyarok neviik szerint is beleolvadjanak a magyar közösségbe. Névváltoztatás ebből a célból már a 16. századtól kezdve előfordult, általánossá a múlt századtól kezdve lett. Azok, akik a nacionalizmus minden izzó dühével, elfogultságával támadnak fcennünktt már egy jó százada, a szokásos módon vüággá kürtőit vádjaik közé sorolják állandóan a magyar közösségnek ezt az öntisztító műveletét. Vádjuk azonban optikai csalódás. A magyarság sohasem kényszerített idegeneket magyar hév felvételére, tudtonunal egy német, szlovák, vagy román falu sincs, melynek lakói valamilyen hivatalos rendeletre máról-holnapra magyar nevet kényszerültek volna felvenni. Csupán olyan magyaroknak ajánlotta és ajánlja igen helyesen a magyarság a névváltoztatást, akiknek idegen a nevük. S a magyaroknak ebbe a dolgába, mely senki mást nem érint a magyarokon kívül, mire való a nemmagyarok beleszólása? Az eddigi névváltoztatások jórésze ellen — akármilyen fímcsán hangzik is — csak a magyaroknak lehet kifogásuk. A legtöbben ugyanis nem a magyar névadás szellemének megfelelően változtatták idegen nevüket magyarrá. Nemcsak azért, mert a neveink kis töredékét kitevő i, illetve y végű nevek voltak — az érintett társadalmi előítéletből — az ideáljaik, hanem azért is, mert nem ismerték fel a névadás psychologiáját. Mint elég példából láttuk, ez az emberhez: testéhez és leikéhez, foglalkozásához, legfeljebb szűk környezetéhez, szüleihez kötött apró kis mozzanatok alapján alkotta meg a neveket. A névváltoztatók jórésze azonban ha!!^iúi, konstruktív, fenkölt gondolatok között formálta meg új nevét (ahelyett, hogy belenézett volna egy 17. századi névlajstromba), ezért kötötte például a hazához (Hazay) vagy a haza sokszor megénekelt nagy hegyeihez (Kárpáty, Tátray, Mátray, Hargitay) stb. Velük, sajnos egy új csoport alakult a magyar névanyagban, a levegőben lógó, csillogó, de súlytalan neveké, öntudatos társadalom kiheverné őket, a miénk behódol nekik. Említsük meg szomorú szimbóliunként annak a magyarnak az esetét, aki kivételesen parasztfiúból lett magasrangú katonatiszt, s eredeti Kis nevét, hogy ezáltal is kiváljék az altisztek és a parasztok közül, kiktől származott, Kisshady- ra változtatta. NEVEINK ÁTTEKINTÉSE azonban jó szolgálatot tehet névvál- toztatóinknak, mert legalábbis körvonalakban megtudhatják, hogy milyen neveket alkotott a magyar névadó szellem s így ennek ellenére nem cselekedhetnek. De megnjmgtató az áttekintés azok részére is, akik az elmúlt századokból örökölték nevüket, mert láthatják, milyen gondolkodás teremtette meg azokat. Társadalmunk
