Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
462 Mikecs László tek, mások felemelkedtek a társadalomban, — rengeteg, új mozzanat kínálkozott az eddigiek mellé az emberek megjelölésére. S a régiek éltek is az alkalommal. Míg a nevek nem voltak kialakult, változatlan jelölések, több lehetőség is kínálkozott minden ember esetében nevének megalkotására: víg természete, hajának veres színe, valami erős állatra emlékeztető hős volta, apjának neve, majd foglalkozása, származása, gazdagsága. S az ember, folyton mozgó friss agyával, mindig a legújabb, a legszembetűnőbb mozzanatot látta meg s választotta ki névadásra. Ezzel magyarázható, hogy bár az eddig alkotott nevek is elegendőek lettek volna már minden ember megjelölésére (még ha azt is figyelembe vesszük, hogy e korban már általánossá vált a kéttagú, vezeték- és keresztnévből álló név), mégis óriási arányban vették a neveket a társadalmi fejlődés újabb mozzanataiból, kiszorítva velük a régi nevek jórészét. Beláthatatlan ezeknek az újabb neveknek a száma s lehetetlen róluk még csak megközelítőleg is számot adnunk. Legeslegfőbb csoportjait azonban felsorolhatjuk: Állattenyésztésben, állattartásban váltak ki a következő név-tipusúak: Agaras, Darvas, Medvés, (Á\la.t)Tartó, Pásztor, Csabán, Hajtó, Botos, Halász, stb. Földmívelő foglalkozásukat jelölték pl. a következő s hozzájuk hasonló ne- vűeken: Pór, Zsellér, Kapás, Kocsis, Vincellér, stb. Iparos nevek eláradó bőséggel lettek iparos emberek nevei: Bakó, Mészáros, Kerekes, Patkós, Kovács, Szíjgyártó, Kádár, Molnár, Szőcs, Szabó, Varga, Csizmadia, Ács, Tálas, Lakatos, Fazekas, Füsüs, Borbély, Szakács, Korcsmáros és így tovább. Kereskedő nevekkel is találkozunk itt-ott: Áros, Haláros, Gombáros, stb. Egyes tisztségek nevei nem egyszer ráragadtak a tisztségek viselőire: Bíró, Kántor, Pap, Bán, Tárnok, Soltész, stb. Katonaviselt embereket sokszor neveztek el, ahogy ma mondanék, fegyvernemük szerint: Katona, Gyalog(os), Darabant, Hajdú, Kardos, Kapitány, Puskás, Dobos, Sípos, Trombitás, stb. Máshonnan származókat, gazdagokat, akiknek székhelyük, váruk, kastélyuk volt, származásuk, rezidenciájuk helyéből képzett i végű nevekkel jelöltek meg, amint erről e fejezet elején szóltunk. A szomszédos népekből magyarságba olvadókat, elvetve idegen nevüket, rendszerint egykori népiségük nevével nevezték, innen közöttünk a sok Német, Gláh, Tót, Rác, Orosz stb. nevű. Amint az előbbi nevek is bevonultak a magyar névanyagba, nagyjából le is zárult a magyar vezetéknevek alkotásának ideje. A 18. századtól az egyházi hatóságok, a múlt század végétől a világiak is, rendszeresen anyakönyvezik az embereket. Ez magával hozta a vezetéknevek megállapodását minden társadalmi rétegben s egyúttal fontosságuk nagyarán}^ emelkedését, amit nyelvész szemmel abból láthatunk, hogy eredeti jelzős, keresztnévtől függő funkciójukból kiléptek, önállóvá, sőt a keresztnévnél fontosabbá lettek. Ezentúl új neveket nem alkottak, az utódok annak az ősnek a nevét kapták öröklődő tulajdonul, akinek a nevét valamUyen írás, nemeseknél oklevél, a magyar nép legnagyobb részénél anyakönyv, megrögzítette. A művelődéstőHénész, de a társadalomvizsgáló számára is, olyan ez a megrögzítés, mint egy pergő film megállítása. Sajnálja,
