Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
Magyar nevek 461 egyforma nevű gyermeket vettek észre maguk között. Mondjuk Andrásinak is volt egy István nevű fia, meg PáZ-nak is. Hogy a két Istvánt egymástól megkülönböztessék, valtimilyen második, különbö- zoségi jegyet kellett ragasztaniok az István névhez. Mivel ilyenül sem mitikus eredetű nevet nem választottak, sem az elnevezendők testéről, vagy leikéről szembeötlő tulajdonság nem kínálkozott, az apjuk (néha esetleg az anyjuk, mondjuk: Ágota) nevét használták megkülönböztető jegyül a gyerek neve mellett. Ily módon keletkeztek az András István, Pál István (vagy Ágota István) féle, tehát tulajdonkép két keresztnévből álló nevek, amilyenek a magyar névanyagban nagy mennyiségben találhatók. Könnyű rájönnünk, hogy az effajta névadás egyszerre nagy nehézségbe ütközött, ha egy apának, mondjuk István-nák, hasonló, tehát ugyancsak István nevű fia lett, különösen, ha ugyanazon a helyen ez még egy másik István nevű apával is megtörtént. Hogy lehessen megkülönböztetni egymástól a sok Istvánt? — merült fel ez esetben a probléma. Ennek megoldására léptek funkcióba a kicsinyítőképzők (melyek már az eddig felsorolt nevek közül is nem egyhez hozzátapadtak) és a megkülönböztető kicsinyítések egyéb módjai. Az apa István mellett a gyerek Istvánkó István lett, vagy Istvánfi, vagy Kis- istván István. A másik István nevű apa kicsi István fia meg — hiszen rengeteg játékos, variációs lehetőség lappang a kicsinyítésekben — Istók István. Hy módon, a kicsinyítő módozatok közbeiktatásával, a gyerekek nemcsak apjuktól voltak megkülönböztetve, hanem egymástól is. Aki csak körülbelől is tudja, hogy hány keresztnév és főleg hány kicsinyítő, becéző mód van a magyar nyelvben, az hamar átlátja, hogy a fenti módon több ezer variációt lehet alkotni. Ez az ezrekremenő névvariáció a magyar vezetéknév-anyagból összegyűjthető volna. Hogy csak az eddig gyűjtöttet is felsoroljuk, ahhoz is egy egész folyóiratszám kellene s nemcsak néhány lapja. Csupán mutatóba sorolunk fel egy-kettőt: András s néhány variációja: Andri, Andrik, Andró, Andros, An.drus, Andruska, Andor, Andorka, Andorkó, Andi, Andacs, Andics, Andocs, Bandi, Bandiak stb. Bertalan változatai: Barta, Bartók, Bartos, Bartik, Berta, Bertók, Bertus, Berci, Béresé, Bercsi, Bírta, Birtók stb. Miklós variációi: Mikla, Mikii» Mikié, Mikes, Mike, Mikecs, Mikes, Mikó, Mikos, stb. Tamásból: Tamó, Tamók, Tamóka, Tankó, stb. Ha nem fejből írtuk volna, hanem forrásból idéztük volna e neveket, sokkal nagyobb számban sorakoznának egymás mellé. Vezetékneveink között unos-imtalan rájuk talá- limk. A készség, mely őket megalkotta, ma is elevenen él bennünk. Ha gyermekünket becézzük, rajongással nevezgetjük cl ennek-annak, e készségünket gyakoroljuk, mely a keresztnevekből magyar vezetéknevek számtalan variációját teremtette meg.s AHOGY AZ ŐSI, EGYSZERŰ TÁRSADALOM mind bonyolultabbá fejlődött, rendszeres, sőt speciális munkát vállaltak az emberek, kialakultak az állattenyésztés és földmívelés különböző válfajai, megindult az ipar és kereskedelem, a mozgás, a költözködés, anyagilag és szellemileg mind élesebbé váltak a különbségek, egyesek lesüllyed- * * A fent elmondottak egyik magyar néprészünk névanyagával foglalkozó, rövidesen kiadásra kerülő dolgozatunk tanulságai. Ugyanezek nagyobb részben az alábbi forrásmegjelölés nélküli állításaink is; kisebb részben pedig szakkörökben általánosan ismert tények.
