Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
433Mikecs László a másiktól. A szaporodás azonban folyamatosan tartott s amint egy-egy közösségben mind többen merültek fel ugyanazzal a névvel (több nagy, sánta, szőke nagyon könnyen kerülhetett még egy kis faluban is), mind égetőbbé vált a szükség, hogy valami újabb, második jeggyel különböztessenek meg az emberek egymástól. Vagyis, ha egy közösségben csak — matematikai példával élve — három x nevű ember is volt már, szükséges volt, hogy az egyiket oaj-nek, a másikat bíc-nek, a harmadikat cx-nék hívják. A fejlődésnek ebben a stádiumában segítségül jött, legalábbis a keresztyén világban, a keresztyénségnek az a szokása, hogy minden megkeresztelt tagjának egy szentje, vagy más kimagasló alakja nevét adja. A szokást könnyű volt elterjeszteni, hiszen éppúgy a primitív ősi hitvilágban gyökerezett, mint pl. a totemisztikus állatnévválasztás. A szent neve által a keresztyénség éppúgy részeltetni akarta tagjait a szent erejében, hitében, nagyságában, mint a nomád török a maga törzsének tagjait a totem-ős hatalmában, erejében. A szentek nevei által, melyekre sorjában keresztelték a megtérő népeket, tetemesen nőtt minden keresztyén nép névanyaga. Egyhamar uralkodó szerepet is vettek át a szentek nevei, hiszen az egyház csak ezeket ismerte el tagjai megjelöléséül. Ezt mai napig is még onnan láthatjuk, hogy a papok csak egy (vagy több) szent, illetve keresztyén nagyság nevére, az ú. n. keresztnévre keresztelik az újszülötteket, szerzetesek, apácák megszólítása a keresztnevükön történik. A keresztyénségnek eme felfogása következtében történt, hogy lassanként nemcsak az egyháziak, hanem a világiak megjelölésében is a keresztnév lett a fontos, az elsőrangú. Mutatja ezt az is, hogy amennyiben még ma is egy néven nevezünk valakit, családban, meghitt, baráti környezetben, ez a név a nevezettnek keresztneve. A keresztnév uralkodói szerepre téve szert, egyideig önmagában is szolgált emberek nevéül, akárcsak az eddig felsorolt primitív nevek. Közben az említett szükségszerű fejlődés, hogy egy újabb, második taggal bővüljön az emberek megjelölése, a következőkép ment végbe. A megjelölés alapja, kiindulópontja, tehát az elsőrendű fontosság, a keresztnév lett, mondjuk Gergely. Ehhez járult második tagnak, megkülönböztető jelzőül az eddig megalkotott primitív, kezdetleges nevek közül valamelyik, például Balog. Ez a második tag, mint a keresztnév jelzője, a magyarban a keresztnév elé került, vezetéknévnek, mert nyelvünkben a jelző megelőzi a jelzett szót: Balog Gergely. így jöttek létre, természetesen nem egyszerre, hanem lassú, fokozatos fejlődéssel, a magyar személynevek ma is használatos alakjai.'' Mikor még élénken élt az egytagú névvel való nevezés szokása is, egy újabb, érdekes folyamat indult meg a nevek birodalmában: keresztnevekből vezetéknevek alkotása. Gondoljuk el azt a már említett s állandóan előfordult eshetőséget, hogy egy kis közösség egymást még túlnyomóan egytagú néven, mégpedig a keresztnév leírt hódítása következtében keresztnéven nevező tagjai egyszercsak több ’’ Vö. Kertész M.: A magyar vezetéknevek eredetéhez. AINy. V, 81.
