Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
Magyar nevek 459 Vénes, stb. Némelyek egyes testrészük nevét kapták személynévül, talán azért, mert feltűnően fejlett volt: Főd, Szem, Szemed, Két- szem. Füles, Orrod, Szakáll, Hajad, Csipe^, Körmös, stb. Másoknak a haja, vagy a bőre színe volt a legfeltűnőbb, ezért kapták a Fekete, Veres, Szőke, Fodor, Kese, Fehér, Tarka stb. neveket s ezek igen sokfajta kicsinyítőképzős származékát. Sokakat testük fogyatékosságával jelöltek meg s e jelölések előfordulásából a magyarság múltbeli biológiai állapotát kutató némi következtetéseket is vonhatna le: Bal, Balog, Csorba, Sánta, Karika, Görbe, Kancsal, Beteg, Vak, Süket, Finta, Csipa, stb. Igen gyakran neveztek el embereket lelki tulajdonságaik, jellemük alapján: Forró, Tüzes, Lángos, Meleg, Hamard, örömdi. Szomorú, Keserű, Haragos, Hazuga, Alnok, Jámbor, Jólegény, Jóleány, Gonosz, Buta, Csaló, Féltő, Csodáló, Tagadó, Bízó, Hisz, Nemhisz, Hitleri, Szerető, Szerelmes, stb. Családtagokat, rokonokat sokszor a rokonsági fok megjelölésével neveztek el: Apa. Ős, Déd, Fiad, Unoka, Öcsé, Vöd, Feled, Árva, stb.; gyermekek neve a születés sorrendjében: Előd, Ketüd, Harmad, Negyed. Azoknak, kiket tiszteltek, vagy szerettek, tiszteleti és bókneveket adtak, mint Bátor, Hős, Hősd, nőknek: Gyönyörű, Szépa, Drága, Hold, Csillag, Bíbor, Tükör a. Gyöngy, Virágos, némelykor kis prémes állatok nevét: Nyuszt, Nyest, Hölgy (menyét). Sokakkal, csúnyákkal, butákkal gúnyolódtak. így lettek a gúnynevek: Csúnya, Szennyes, Szömörcsök, Csiperke, Kobak, stb.« A felsorolt nevek közül már nem egyet találunk olyat, mely ma is igen elterjedt, gyakori. Ez azonban korántsem jelenti, hogy ezek, folytonosságukat megőrizve, a 12. század előtti időből származnak. A nevek ugyanis igen sokáig, mégpedig a rendszeres anyakönyvezés megindulásáig, tehát nálunk a 18. századig, általában nem állandósultak. Ez konkrét példán bemutatva azt jelenti, hogy ha valakit balkezessége miatt Balog-na.k. neveztek el, a fiát, ha feltűnően kis termetű volt, már Kis-nék hívhatták, az unokáját meg Sánfó-nak, a dédunokáját talán Veres-nek. Persze az is megtörtént, hogy egy- egy kiemelkedőbb család, ragaszkodva őséhez, aki birtokot, nemességet, oklevelet kapott, a nevét is szívósan örökítette generációkon át, hiszen birtoka, nemesi oklevele az átörökített, megszilárdított névre szólt. Természetes azonban, hogy a magyarság csak egy kis töredékének volt érdekében ez a névállandósítás, a családnévmegőrzés. A nép nagy tömegében nem egyes nevek állandósultak, hanem egy-egy névadó modor. A fentebb leírtak közül leginkább az, hogy a testi külső alapján (hisz ez mindig feltűnő) neveztek el' embereket. Ez az oka annak, hogy a magyarság névanyagában rendkívül népes csoportot képviselnek a testre vonatkozó nevek, mint Kis, Nagy, Erős, Fekete, Fehér, Veres, Szőke, Balog, Sánta, stb. MINDEN EDDIG FELHOZOTT NÉV egymagában szolgált egy személy jelölésére. A régi kor, mely őket megalkotta, nem volt túlzsúfolva emberekkel, esy név is megkülönböztette az egyik embert ® A fentebbiekre nézve 1. Pais D. idézett tanulmányát.
